Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A földi élet értelme és célja

2011.02.20

A létező igen sok más vélemény ellenére a földi élet értelme és célja mindig is csak a szellemi, és már mindig csak előre illetve egyre feljebb haladás lehet. Az egész teremtésnek is ugyanis az a célja és értelme, hogy a szellem magasabbra fejlődését szolgálja. Az egész teremtésnek valójában tehát szellemi az igazi célja is, és soha nem pedig anyagi.

 

A földi élet is tehát szellemi célú, és nem pedig anyagi célú élet. Egyetlen földi életet sem lehet tehát szellemi élet nélkül beteljesíteni, merthogy szellemi élet nélkül az ember a földi életet, csak mint öncélt látja, holott a rövid földi élet egyszerűen csak eszköz a célhoz, a szellemi élethez, mely élet a tökéletes élet.

 

Az ember szellemi élete itt viszont azért kerül háttérbe, mert az emberi törekvés többnyire már csak a test mindenkiénél gazdagabb, a többinél is vidámabb életére irányul. Ezáltal azonban az ember mindig is csak egy igen sok gonddal, szenvedéssel, és fáradozással teli életet teremt magának. Soha nem tehát a testi, hanem a szellemi jólétet kellene az embernek első helyre tenni az arra való törekvéssel egyetemben. Amíg azonban az embert bármilyen fokon is kielégíti a földi gazdagsága és élvezetei, addig nem is vágyódik eljutni a szellem világosságára.

 

Ma tehát már az egész emberiség vonatkozásában is fel kellene szabadítani a szellemet az anyagi kényszer alól, mely alá az ember a szabad akaratának köszönhetően maga helyezte magát. A vizet újra borrá kellene tehát változtatni, vagyis az „anyagi szellemet” a mai intelligenciával már vissza kellene tudni változtatni tisztán szellemivé, az anyagot pedig megkötött illetve összesűrített szelleminek kellene tudni.

 

Az ember hibája, hogy a maga földi illetve tárgyi ismereteit próbálja átvinni a szellemi világra, ami viszont a testi haláláig zárva van előtte. Ismeretei pedig azért nincsenek az embernek a szellemi valóságról, mert igazán már nem is akar felőle hallani. A legtöbb ember ugyanakkor pedig már akarati megkötöttségbe is került, vagyis már olyan nagymértékben hozzákötődött a lényegével az anyaghoz, hogy már csak az anyaggal kapcsolatban van akarata is, vagyis nem anyagi minőségről már még csak tudni sem akar, nemhogy akárcsak kíváncsi is lenne arra is, hogy egyáltalán létezhet-e akár csak egyvalami is, ami nem anyag lenne. A szellemi ismeretek tanításának ellenségei előtt éppen ezért már semmi sem szent, ami az ember anyagi tudásán kívül esik. Ezért, ahol csak tudják, elpusztítanak minden szellemi javakra irányuló törekvést is, vagyis már nem is csak a szellemi ismereteket akarják megsemmisíteni az azokat hülyeségekké, értelmetlen dolgokká minősítéssel. Ráadásul ugyanis mindenhol, és minden eszközzel, amennyire csak lehetséges, azt tanítják, sőt ma már egyenesen szuggerálják is bele az emberekbe, hogy az emberi test halálával minden értelemben kialszik minden élet, azaz hogy semmilyen szinten sincsen az embernek tudatos fennmaradása. Ezekkel a folyamatosan szétkürtölt kijelentéseikkel ezek az emberek megrabolni igyekeznek tehát az embereket még csak pusztán a hitüktől is, és minden eszközzel, azaz még a kimondottan ilyen és hasonló célokra kifejlesztett technikai eszközeikkel is csak akadályozni próbálják, hogy az ember kapcsolatba kerülhessen a tiszta és tisztán szellemivel. Így kerül tehát az ember fokról fokra a szellemi tudatlanság, vagyis végül is az ilyen beállítottságú emberek által is ki- és elterjesztett szellemi sötétsége révén uralkodó istenellenes szellemiség hatalmába. Ez a világot jelenleg még uraló fő erő és hűséges csatlósai tehát csakis a szellem világosságához képest maga is sötétnek bizonyuló anyag szaporodását akarják, mely „sötétséget” (anyagot) pedig inkább feloszlatni kellene, vagyis azt újra szellemivé visszaalakítani.

 

Az embernek azonban előbb vagy utóbb, de mindenképpen fel kell ismernie a valóságos igazságot, és annak értelmét és célját is. Ennek előfeltétele azonban, hogy az ember el tudjon oldódni, és el is oldódjon az anyagi valóságtól, a tárgyi világtól, a testtől, melyeket addig a legfontosabbaknak tartott, és melyeknek előtte inkább adott jogot is, mint az igazságnak, mely helytelen hozzáállásával is azonban mindig csak a szellemi minőségű lelkét sorvasztotta. Az ember éppen ezért mindig is csak a szenvedés révén jön rá arra, hogy nem is az anyagi test és a világi javak a legfontosabbak, miáltal pedig már meg is próbál eloldódni az anyagtól, és az irányába támasztott vágyai megszűnésével igyekszik is annak már föléje emelkedni, és azt mindig is másodlagosnak tartani. Az ilyen ember már tehát be tudja magába fogadni az igazságot, illetve a róla szóló ismereteket, mert már nem hat rá, vagy nem erősebben hat még rá az anyag vonzása, azaz a lényegével többé már nem kötődik az anyaghoz, a Földhöz, illetve a Föld szimbolizálja egész tárgyi valósághoz avagy világhoz sem. Az ilyen ember már tehát nem is csak tudja, hanem meg is értette az élete értelmét és célját.

 

Végül azonban a szellemi világosság anyagvilághoz képest felülről jövő fénysugara fogja majd a szellemi embert kivonni az anyagból, és fogja ekkor már teljesen is megtisztítani is (és nem pedig a pénzhaszonért lélekgyógyítók, auratisztítók és csakra-reparálók!), hogy annak ezzel egyben már felébredjen, és meg is maradjon a törekvése is arra, hogy már mindig csak feljebb és feljebb emelkedjék, vagyis, hogy már soha többé ne essen, és még csak ne is süllyedjen alább a már elért magasságából. Az emberi szellem is ugyanis arra hivatott, hogy örökké csak felfele irányban emelkedjék. Egészen tehát a legnagyobb angyal-szellem fokozatáig, sőt Istenig, azaz akár még Isten mellé is, ahogyan ezt Jézusban Isten szintén lepéldázta az emberi szellem számára.

 

A világmindenségben pedig egyedül a Föld az az iskola, ahol a létező illetve lehető legmagasabb szellemi emelkedés mellett a lehető legmélyebbre való lesüllyedés, és a lényegében „tökéletest” jelentő jótól való elszakadás lehetősége is megvan. A Föld a szellemiségek számára azért bizonyul tehát iskolának, mert itt a még tehát az ilyen hatalmas ellentétek ellenére illetve között is van lehetősége a szellemiségnek a csakis előrehaladásra, azaz mindig csak felfelé emelkedésre, ahogyan a teljes győzelemre is a rossz, és minden egyéb más, a jóra illetve annak terjedésre nézve akadályozólag vagy gátlólag ható tényező fölött, köztük még tehát a szellemi halál fölött is. Isten pedig azért szállt le a Földre, hogy megmutassa, hogy az emberi szellem is igenis képes erre a felemelkedésre illetve győzelemre az Ő erre is mindig készen álló önzetlen segítségével. A földi élet értelmét és célját is tehát maga az Isten mutatta meg az övéinek, de a legtöbb ember még mindig csak más értelmet és célt keres a maga földi életében, és ez a más nem más, mint az anyagi értelem és anyagi cél, azaz még mindig csak önmagában a múlandó anyag. De mire is és hova is juthat vele? Így önmagában az anyaggal tán csak nem maga is a szellem világosságára?

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.