Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ellenséget szolgálók tevékenységei

2020.12.06

Akiben már nincsen semmi nemes érzelem, valósággal tiszta érzelem, vagyis isteni érzelem, az már az egész lényegi mivoltával halott ember (élőből lett, egész teljességével „élőhalott” lelke Istennek), és az ilyen ember az, aki, mivel magához (a maga alantas szintjére) nem tudja lehúzni, üldözi, nyomorgatja a tiszta és igaz embert, a szent embert, a teljes megtisztulása útját már bejárt, Isten szemében igazzá lett embert, mert azt élve nem tűri el maga mellett, mivel mellette teljesen felfedődik az ő gonoszsága.

A gonosz szolgálói mindenkit tehát, akit csak tudnak, kifele, a külvilág felé, a felszíni élet külső és belső oldala felé fordítanak, amivel megfosztják az embereket igaz szellemi valóságuktól, az Isten hasonlatosságára igazság mivoltuktól, ezzel azok eredeti igazság és világosság mivoltát a magukéhoz hasonló sötétséggé téve, hogy ők is az Igaz Istennek ellenére cselekedjenek, azaz hamis isten, hamis istenek szerint tegyenek. Nem csoda tehát, hogy manapság a magát „spirituálisnak” valló sötét egyénből és csoportból (és leginkább női testben élő lelkek szervezte ilyen csoportból) van a legtöbb a Földön, akik a tettetett kedvességükkel, és tettetett szeretetükkel nyugodtan egy csoportba sorolhatók a magukat materialistáknak, szkeptikusaknak, ateistáknak valló, vagy egyéb más Igaz Istent tagadó egyénekkel és csoportokkal, de az álkeresztényekkel, meg más ilyen hitesekkel és vallásosakkal is, még ha az Isten, Jézus, Krisztus, és igaz vagy tiszta szeretet szavakat is folyton hangoztatják a szájukkal a szintén állandó „univerzumozás” vagy „kozmoszozás” mellett. Az igazi Krisztus, a Valóságos Istentől való Krisztus ugyanis, Akit ők még csak egy szóval sem hirdetnek, egyáltalán nem az univerzális vagy kozmikus szeretetnek, hanem az egész kozmoszt, és az egész tiszta szellemi valóságot is uraló egyetlenegy Igaz Istennek a Szeretet Istennek „egyszülött” lénye, vagyis az "EGY"-nek is nevezhető Isten Magából „megszülte”, azaz a Maga Valóságával és természetével teljesen egyező valóságúra (örökösen örök létezésűre és életűre a Maga csupa tökéletes tulajdonságaiból, kegyelméből és irgalmából is) megalkotott illetve megvalósított, és ezért „Fiának” nevezett lénye.

Az ember az előbbi nem az egyedül jót, hanem helyette a rosszat, a gonoszt, az ellenséget szolgáló példákra ma már nem a valóságos szellem és lélek mivoltában akar gazdag lenni, hanem csak földiekben, testiekben, vagyis testi erőkben, anyagi szellem és anyagi lélekben, testi képességekben, tárgyi tudásban, és egyéb más anyagi erőben, pénzben, anyagi javakban, érzéki élvezetekben, érzékszervi érzelmekben, legújabban meg energiákban, különféle energiáknak élvezetében. A csodált példákra, és azok adóinak hathatós „segítségével” az emberek ma már iszonyatosan gazdagok tudnak lenni „szeretetenergiában” is, és ezt a „szeretetenergiát” (is) iszonyatosan élvezni is tudják, hófehér fogaikat maguk is villogtatják hozzá, és pazar külsejüket, de az egyéb testi „natúr ékességeiket” is mutogatják, beszédjük szintén nyájaskodással, tettetett kedvességgel teli, vagyis, mint a „mestereik”, maguk is képmutató viselkedésűek. A valóságos szellem és valóságos lélekben gazdagságot viszont itt nem lehet látni, mint az előbbi anyagi javakat, mert azt csak nem tárgyi „érzékszervvel” érezni, megélni lehet, vagyis annak mindig is csak lenni lehet, szerezni azt, mint itt a vagyontárgyakat, testi képességeket, tárgyi tudást, energetikai ismereteket, tárgyi érzelmi gazdagságot nem lehet, hanem az eredeti Istenben gazdagságunkat csakis Istentől visszakapnunk lehet, és új, szintén közvetlen isteni értékeket is lehet kapnunk hozzájuk (mint például kegyelem és irgalom), hogy még inkább hasonlóak legyünk Istennek az Ővele egyazon Lélek mivoltához, vagyis végül is magához Istenhez. Aminek pedig csak lenni lehet, azt pénzért, vagy más anyagi javakért megvásárolni sem lehet, még csak az ennek szerzési módszerét, technikáját áruló, előbb leírt rossz szolgálatra beállítódott kalmár kereskedőktől sem, ahogyan a magukat hitesnek vagy vallásosnak valló „vám”- és „tizedszedőktől” sem.

A legtöbb ember, és „köszönhetően” az előbbi „árusoknak” is, az Igaz Istenben gazdagsággal semmit nem törődve a legtöbb figyelmét és erejét a tárgyi érzelmi életére fordítja, és nem pedig a valóságos lelki életére. Az emberek ma már nem csak belemerülve vannak az érzéki világba, hanem már el is merültek az isteni természetükre vett állati természetükben. Ezért van az is, hogy az emberek többségének mára már napi eledele és itala lett Istennek káromlása, Isten gúnyolása, nevének hiába vétele, mellőzése, és a megtagadása is. Így jutottunk mostanra arra, hogy a szeretetlenségnek, igazságtalanságnak is nevezhető istentelenség soha nem látott méreteket öltött itt a Földön, vagyis oly nagyra nőtt, hogy már a földi természetnek fennmaradását is veszélyezteti, ami az egész teremtésben is rossz irányú változásokat eredményezhet, amit Isten ezért már nem tűrhet tovább, véget kell vetnie az esztelen pusztításnak.

Az istentelen emberi környezetünk nekünk tehát folyton azt tanítja, hogy olyanok legyünk, mint amilyenek ők, amiket nekik is a testi szüleik a testi társadalmukban normatizáltak, normává tettek, azaz normálisnak, elfogadhatónak tartanak, értékelnek, vagyis amiket így magukba még a társadalom révén is beprogramoztak.  Oda jutottunk tehát, hogy az ember ma már nem ismeri a valós értékeket, és a szintén igaz normákat sem, mert vélt értékeknek és normáknak rabja lett. Az ilyen ember ugyan intelligens gondolkodásúnak mondható, de a gondolkodása ma is még csak az állat szintjén, a nemek és szexualitás szintjén mozog. Hiába tehát az igen nagy tárgyi intelligenciánk, hiába vagyunk tárgyilag intelligensek, technikailag is igen fejlettek, valós szellemileg és lelkileg mélyebben vagyunk már az állatoknál is. Szinte minden tevékenységünkkel a „fenevadat” szolgáljuk tehát, és nem pedig egyre csak az Igaz Istent dicsőítjük az előbbi rosszakkal teljesen ellentétes, Istenével viszont teljesen egyező jó cselekedeteinkkel.

Drága barátom, te hogy látod, a tetteid többsége melyik szolgálatra és dicsőítésre mutat? Igyekszel-e minden cselekedettel már csak az egyedül jót szolgálni és dicsőíteni, vagy esetleg még mindig le vagy ragadva a jónak csak mondott gonosznak szolgálatánál?

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.