Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Istenségekről

2022.02.07

Istent a maguk részéről soha el nem hagyott, vagy többé már nem elhagyó közvetlen isteni lények, vagyis az Istenéhez hasonló tisztaságú tudatos isteni lelkek, és az Istennel még tökéletesebb egységű (Istenével teljesen egyező tisztaságú) előbbi Istenségek nem olyan értelműek, nem olyan beszédűek és viselkedésűek, mint amilyenek a földi emberek. A közvetlenül Istentől és Istenből való tiszta isteni lények és Istenségek tehát ideküldve nem úgy gondolkodnak és nem úgy tesznek itt tartózkodván sem, mint a hétköznapi emberek, a földi emberek, illetve a velük azonosult lelkek, akik még csak lehetnek újra isteniek, illetve akár majd Istenségek is, mint amilyen Istenség az itt a Földön élő emberek számára megismerhető Jézus, Buddha, Krisna, és még mások is, akik Istennel, és a szintén Istent jelentő Isteni Törvénnyel (az Életnek Rendjével) is egyek, amit ők itt mind szintén megtestesítettek, és úgy (azaz testben és testtel élvén) be is teljesítettek. Ez a Szeretet és Lét és Élet Törvény vonatkozik tehát a teljes egész tárgyi világegyetemre, a mulandó valóságra, és természetesen az el nem múlható világmindenségére is Istennek. Az Istenségek is tehát az Isteni Törvényt beteljesíteni is küldetnek ide, valamint az emberi lelkek által megrontott, részükre kiemelten is meghatározott tíz legfőbb isteni törvényt helyreállítani az emberek teljes körében, és annak megfelelésre a példájukkal is rávezetni az emberi lelkeket, vagyis Istennek magukra a jelen emberi testet öltött lelkeit. Ezek az Istenségek rendezik tehát az emberiséget képező isteni lelkeknek emberfiából Isten-fiakká fejlődését, és a Földnek is mennyei valósággá fejlesztését is, az őáltaluk képviselt Igaz Isten vezetése és felügyelete alatt, és akarata szerint, éspedig az ő oldalukon, vagyis az Isten oldalán álló szintén igaz erőket (lelkeket) is használván hozzá, aki lélekcsoportokat tekinthetünk Isten erős lelkekből álló „seregeinek”. Ebbe a „fejlesztési műveletbe” azonban igen sokszor beavatkoznak a Föld térségében élő gonosz (jelentősen megromlott, Istennel ellenkező, Istentől és törvényeitől majd teljesen eltérő) szellemi lelki erők is, és ők is tanításokat adnak az embereknek, természetesen azonban félrevezető tanításokat, hogy az emberi lelkek is olyanok legyenek, mint amilyen hibás teremtmények ők. Ők az embereknek Igaz Istentől elidegenítésén dolgoznak, és egy hamis istenhez vezetik el a társaikat, aki hamis isten az ő „főistenük”. A jelenleg tapasztalható igen gyorsan terjedő modern „spiritualizmus”, és a szintén rendkívül gyors technikai előrehaladása is az emberiségnek nekik köszönhető, amik is inkább csak bajt hoznak ránk, mintsem az Igaz Istenhez segítenének vissza bennünket, ámde ezeknek is előrevivő (fejlesztő, nemesítő) szerepe van, szintén Isten akarata szerint. (A "spiritizmus" is ezért megengedett Isten részéről.)

Nekünk, jelen korban Földre került lelkeknek azonban már régóta tudnunk lehet azt is, hogy az előbb felsorolt Istenségeknek csak a jelen világegyetemben, az általunk látható univerzumban is több hozzájuk tartozó világuk van, melyeket Isten szerint szintén ők rendeznek. Jézus el is mondta, hogy Őneki máshol is vannak „akoljai juhokkal”, azaz szintén helyreállítani szükséges lelkekkel, azokon is segítenie kell, és biztosan nem a zsidó népek mellett itt a Földön létező más népekre gondolt, mikor ezt mondta.

A háromféle tárgyi, illetve tárgyszerű testben is megélhető "ég"-világról is beszélt Jézus a tanítványainak, ami tárgyilag is érzékelhető világokon túl létezik  a teljes egészével legtisztább, és csak „tiszta testben” megélhető valóságos szellemi birodalom (a „hármas hegyen” túli valóság avagy világ), ahonnét lett küldve Jézus, Krisna, Buddha, és még sokan mások is, és a látható világegyetem e térségben működő, mellettük alacsonyabb szinten is létező isteni küldötteknek Jézus az Isten által választott főjük, és ilyen fő küldött volt egykoron az általunk Melkizedek néven megismert sálemi ("Béke" városi) király, aki a később "Jeruzsálemnek" (jrwsim) elnevezett héber városnak is uralkodója volt, mint megtestesült Istenség (embereket tanítani küldött Isten-király), aki Isten „Tanító Rendjét” képviselő Istenségnek sem földi apja, sem földi anyja nem volt ismerhető.

Ezek az Istentől való mennyei Istenségek Isten fennhatósága alatt irányítják tehát „uraikként” (fölöttes isteni hatalmasságokként) a világegyetem összes lényét. Ilyenek az előbbi felsorolt Istenségek, és az itt „Melkizedek” néven ismerhető isteni tanítói hatalmasság is, és természetesen vannak, és „születnek” is még más Istenségek, és egyéb más küldöttek is, elég ehhez a csillagos égboltra tekintenünk. Mi, ezen nagyvilági tájon élő lények Isten után tehát felügyeletileg az előbb említett Istenségekhez tartozunk, és természetesen rajtuk kívül még sok más nálunk, emberi lelkeknél magasabb szintű lény is létezik általuk irányítottan, akik a világegyetemi lényeknek dolgait, környezetét igazgatják szintén Isten életrendjének illetve életszabályainak megfelelően.

Az általunk, emberi lelkek által ideiglenes lakóhelyül használt Földről látható tárgyi világegyetem azonban csak egy a számtalan sok közül, melyekben számtalan sok magasan művelt lény létezik az előbbi rendezési funkcióval, és a bennünket, alacsonyabbakat előbbre, feljebbre segítés céllal is, akik a megtestesült számunkra csodálatos, nagyszerű lények, vagyis pontosan olyanok, mint amilyen Isten, a mindeneknek egyetlen Forrása, Akivel ők tökéletesen egyek. Ők a legmagasabb, azaz minden anyagtól és anyagitól teljesen mentes és legtisztább létszinten tartózkodva egyáltalán nem használnak testet a maguk kifejezésére, mégis kivétel nélkül mindent, ami van, látnak és éreznek, vagyis folyamatosan tapasztalnak. (Így természetesen Istent, magukat is az Istenként, és minden egymást is tapasztalhatják, mivel Istennel és egymással is teljes egymásba-foglaltságban vannak.) Ezért kell tehát nekünk is magunkat művelnünk, hogy végül magunk is ilyen magas lényei lehessünk Istennek, mivel mi is az Ő hatalmi származékai vagyunk. (Ennél is van azonban tovább, viszont azt a jelen létállapotunkban már végképp nem tudhatjuk még csak elképzelni sem, és különben is még csak ott tartunk, ahol jelenleg vagyunk, ami az előbbitől „távolságként” vagy „fejlődésként” kifejezve még igen nagyon messzire van. Viszont mivel Istennek köszönhetően örökkévalóak vagyunk, Isten hatalmi származékaiként magunk is eljuthatunk ilyen magasságokra.)

A hétköznapi emberek gondolkodásával képtelenek vagyunk tehát még csak azt is elképzelni, hogy hogyan élnek az Istenségek, és így már Istent sem tudhatjuk elképzelni, hogy Ővele mi is egységben létezünk, és hogy Ő bennünk van, mi (is) pedig Őbenne vagyunk. Ha viszont nem „spirituális emberekét”, hanem egyenesen Isten segítségét kérve hozzá felnöveljük magunkat egy már közvetlenül Isten alatti szintre, akkor a jelen picinyke emberi formánkról nekünk is már csak emlékképeink lesznek, amiket is azonban bármikor újra átélhetünk, ha akarunk, de többnyire már nemigen fogjuk akarni még csak a velük gondolást sem. (Azokon a tapasztalatokon ugyanis akkor már rég túl leszünk „építkezve”.)

Jelen emberként, azaz hús-vér „ruhába” öltözötten örökké élve amúgy is minden léleknek unalmas lenne, ha itt az anyagi Földön csak a jó létezne, ami természetesen teljesen más lenne egy mennyei szinten (azaz a Föld mennyei valósággá átalakítva), mert az egypólusú valóság (az itt tapasztalható „di”, azaz kettő pólusnak, vagyis az ellentétpároknak a teljes egészükkel egyetlenegy tökéletes egységbe összeforrtan létező valósága, ami tehát nem „dimenzió”, azaz nem „kettős” valóság) sokkalta változatosabb, végtelenül változatosabb, mint a jelen vagy a többi múló és változékony dipólusos létszint, vagyis a mennyei valóságokban, ahol szintén sok „lakóhely” van, az élet olyannyira sokszorta jobb, szebb, gyönyörűségesebb, érdekesebb, és élvezetesebb is, hogy azt el sem lehet mondani, itt semmilyen szinten nem lehet kifejezni. Hozzá még a rámutatás, és ráutalás, de még csak a negálása is kevés. (Vajon egyes istentelen emberek, és a szintén ilyen beállítottságú felbujtóik miért is akarnak most bennünket éppen egy „digitális” világba beleerőszakolni? Egy mesterséges „szellemi dimenzióba” is bele akarnak bennünket nyomni, nem elég nekik, hogy eddig az igaz szellemi valóságot, az alanyi valóságot „szellemi dimenziónak” hitették el velünk?)

A tárgyi test nélküli Istenség mivoltot, illetve állapotot is azonban, sajnos, mi, most itt a Földön élő, már „digitalizálva” is lett lelkek még mindig csak testi emberi gondolatokkal tudjuk elképzelni, ámde így mindig csak egy „torzót” (hamis, valótlan) képet ismerhetünk még csak erről is. Akkor pedig a Magasságos Istenről, a Legfőbbről is, hogyan lehetnének így látható képeink, hogyan is láthatnánk, és ismerhetnénk Őt teljesen tisztán? Az érzéki felismeréstől a valósággal racionális felismerésig, a tisztán szellemi felismerésig kell tehát el- illetve visszajutnunk Isten, és az Ővele egy egész Mindensége tekintetében, és így természetesen az Istenségei, és még csak a valóságos magunk tekintetében, avagy vonatkozásában is. Ehhez kell tehát magunkat művelnünk a magunk részéről is, hogy Isten ebben is vezetvén és segítvén bennünket végül visszaadja az eredeti teljességükben az Övéiből való tulajdonságainkat és képességeinket, és aztán már vissza is emeljen bennünket Magához. Újra Isten szerint látva mindent, Isten tisztán szellemi valóságában egyre magasabbra jutva lehetünk aztán már mi is akár egész világegyetemet, vagy világegyetemeket is irányítani képes Istenségei is Istennek, amilyen pozícióban képzelhető nekünk most el, az itt (e földi tájon) „Jézus” és „Krisztus” néven is ismerhető Istenség, akit Isten Magával teljesen egyenlővé tett. Csak egy világegyetem igazgatásához is azonban visszanyerve Istentől az eredeti tökéletességünket először is vissza kell kerülnünk a kiindulópontunkra, aminél most fontosabb feladatunk nem létezik. Hozzá pedig tegyünk mindent úgy, mint azt mi, ebben a térségben élő lelkek Jézustól, Krisnától, Buddhától, és még más Istenségektől, és szintén isteni küldöttektől is láthattunk, illetve láthatunk a jelen korban is, és aztán majd magunk is foglalkozhatunk az Istenséggé válásunkkal is, ha az Őbenne gazdagodásunkat és törekvésünket látva Isten is úgy akarja.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.