Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csaló, lopó, mások kihasználásával jól élő emberek

2015.04.29

A legtöbben csaló, lopó, a másikat inkább már csak kihasználni tudó és akaró, egymáson élősködő emberek vagyunk.

Akik a földi jólétükhöz a pénzüket csak részint is, vagy már teljesen is, nem maguk végezte termelő munkából, hanem a maguk végezte, és fáradtsággal járó munkát teljesen mellőzve mások pénzének, vagy más anyagi javainak megszerzésével állítják elő maguknak, azok mind csalásból, lopásból, azaz a lényegi mivoltukkal is társaikon erőszakot elkövetve élnek jól a jelen megtestesült állapotukban, és bizony közéjük sorolható minden kalmárszellemű kereskedő, minden pénzzel kereskedő, és hitelező is. Valójában azonban az egész anyagias mentalitás önző és kihasználó, vagyis az önzően gondolkodó ember többnyire csak kihasználja az embertársait, és a világot is, azaz minden ellentétes látszatkeltés ellenére is mindig csak erőszak révén elégíti ki a szükségleteit. (Az anyagi javakat is mind tehát úgy harcolja ki magának, mert ezt teszi még a tiszteletével is, vagyis a megbecsülését, elismerését, és az ezekhez hasonló dogokat is mind úgy „vívja ki” magának, vagyis azt is a küzdelmével szerzett zsákmányának tudja be.) Amikor tehát a cselekvéseinkkel (és bizony ide tartozik a beszédünk, de még csak a gondolataink is) másokkal összeütközünk, másoknak ártunk, másoknak bármiféle kárt, bántalmat, kellemetlenséget okozunk, másokat magunk javára kihasználunk, akkor magunk is gonoszok, azaz a lényegi mivoltunkkal magunk is Isten ellenzője vagyunk, mert Isten az ártatlanságot kedveli, és nem pedig az erőszakot.

A folyton konfliktusokban és konfliktusokkal élés teszi tehát az itteni életünket örökös harccá, örökös küzdelemmé is, és magukkal ezekkel a fogalmakkal („az élet harc”, vagy „az életem örökös küzdelem”), és az azok keltette szintén tárgyi érzelmekkel is meghasonulván lesz a szellemi életünk (akik valójában vagyunk) is tisztátalanná, vagyis negatív előjelűvé, azaz Isten által nem kedveltté, és válunk így az istenellenes szellemiségnek, a „nagy csalónak”, a csalásnak is mesterének martalékává, köszönhetően tehát az isteni tulajdonságaink helyébe tőle vett tulajdonságainknak, mint amilyen az erőszakosság is. (Istennek a végtelen, önzetlen, és feltétlen szeretettel együtt a végtelen béke illetve békesség tehát a tulajdonsága, és soha nem pedig az előbbi értelemben vett harciasság avagy harcosság, azaz erőszakosság minden cselekedetet illetően, mely erőszakosságba tartozik tehát a csalás és lopás is.)

Az anyagias gondolkodású emberek föl sem tudják tehát fogni, hogy mekkora nagy kegyelem Istentől, hogy a Vele való szembeállásunk, ellenségeskedésünk, az Őellene is folytatott harcunk, és a Tőle való szándékos elkülönültségünk ellenére is Ő annak reményével  ajándékoz meg bennünket, hogy az Őhozzá való valóságos megtérésünkkel egy Általa teremtett új és örök világba, az elmúlhatatlan béke és boldogság gyönyörűséges világába kerülhetünk végül majd vissza, mely semmi ártalmat, bántalmat nem tartalmazó világ az Ő közvetlen valóságának, az örökkévalóságnak a részteljessége, és így pedig teljességgel mentes még a halál átkától is, ami alá Ő a jelen bűnös világot helyezte. A halál átka ugyanakkor pedig, és szintén Istennek és Jézusnak a Krisztusnak köszönhetően, már örökre el is el van véve a Krisztus által Istenhez már valósággal is megtért emberről is, csak ennek a tárgyi gyakorlatilag is lezajló végrehajtása még nem történt meg. A továbbra is csaló, lopó, másikat kihasználó, másikon élősködő, erőszakoskodó, és még a mennyországba is erőszakkal bejutni akaró ember azonban továbbra sem számíthat másra, mint a lelki halálára, ami számára egyenlőre még csak a szabadságának a jelenleginél még súlyosabb korlátozását fogja jelenteni. Ha viszont azután sem hagy fel a csaló és erőszakos életmódjával, akkor már bizton számíthat a lelki mivolta tényleges halálára is, amihez képest a test és testtudat halála kínja akár még mennyországnak is nevezhető.

Az előbbiekből pedig világosan megérthető az is, hogy az érdekemberek világa nem az Isten világa. Erre pedig bizonyíték az is, hogy mindig csak a magunk érdekeit nézve vagyunk hajlandóak még csak segíteni is másoknak, és nem pedig minden érdek nélkül, azaz teljességgel önzetlenül. Ha tehát nem más érdekében, akkor a testi dicsőségünk, vagy egyszerűen csak a tulajdon megelégedettségünk érdekében segítünk a másik embereknek, ami viszont még kőkeményen önzés (istentelenség), és nem pedig teljes önzetlenség. A mai korban is tehát, hiába ömleszti magából az ember így ténykedésének igazát a művészetek mellett már a média is, nem éppen az igaz szeretet, igaz hűség, igaz béke, és igazán valós igazság csókolgatja itt a világban is egymást, hanem ezeknek pontosan az ellentétei borulnak egybe, és sajnos ezek a jóknak egyáltalán nem nevezhető tulajdonságok uralják is az embereket, vagyis velük magukat helyeztetik előtérbe, illetve elsőbbségre is. Az embereket ma tehát az igaztalan szeretet, a háborúság és igazságtalanság szelleme tartja a hatalmában, akitől vannak az embereknek ezek a rossz tulajdonságai, és nem pedig az Igaz Istentől, mint azt a hamisságnak is előbbi szelleme igyekszik az emberekkel elhitetni.

(A hamis, csaló, lopó, erőszakos, vagyis egyszerűen bűnösnek nevezhető ember egyébként arról is felismerhető, hogy mindig csak azzal illetve annak tesz jót, aki neki jót tesz, vagyis akivel a jótett inkább csak oda-vissza alapon működik.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.