Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Igaz hit hiánya

2021.01.09

Ábrahámról talán mindenki tudja, hogy Isten őt a hitét tekintve fogadta el igazságául, mi pedig a Jézusban a Krisztusban való hitünk által lehetünk igazak (igazságok) szintén Istennek szemében. A legtöbb emberben azonban a benne lakozó Istentől való hit még mindig csak képmutatás által van, mivel ők változatlanul a tárgyi értelmük hitével, azaz még csak tanított hittel, emberi hittel, halott hittel bírnak és hisznek, és nem pedig Istennek élő hitével. Az igaz hit mindig is Isten által adatik meg a léleknek (ha az kéri), vagy pedig a már kizárólag csak az Isten szavait (igazságait) szóló, Istentől hitét már megkapta emberen keresztül juthat az ember az isteni hithez, ami is így szintén egyenesen Istentől valónak számít, vagyis szintén igaz hit, élő hit, amivel az ember bírhat és hihet.

Ellentétben azonban az emberi tanított hittel az isteni hit nem csupán bizonyosságot (teljes és szilárd meggyőződést), hanem szintén rendíthetetlen bizalmat is ad Isten iránt, és csak az Ő akarata szerinti ténykedésre is sarkall bennünket. Az isteni hit révén létrejövő Istennel egysége és közössége által lesz aztán már az embernek is lehetségessé minden, azaz minden meg fog adatni neki, amiben hisz, hogy az neki már megvan, vagyis amit Isten akaratával egyezően akar magának. Tárgyi dolgokat, mulandó dolgokat azonban mindig csak az Istenben még igen szegény ember akar és kér magának. Anyagi javakért csakis tehát az Istenben koldusszegények imádkoznak, akik minden jobban tennék, ha helyettük is félelemnélküliségért, közvetlenül Istentől való erőért, újra már csak isteni természettel éléshez segítségért imádkoznának Istenhez.

Amire pedig, nekünk, isteni lelkeknek még szintén nagyon fontos lenne odafigyelnünk, az az, hogy az ember Istentől a Szellemtől való élet-hitének hiteles tanítómestere az Isten Szellemével egységben lévő szellem mivolta a léleknek, vagyis a lelki teljességében benne levő, és így a belőle való, és ezért vele egy lelki mivoltát tökéletesen ismerő, szintén az Istenéből való lét-szelleme. Ennek az élő hitnek léleknek (szellemi életnek) szellemén keresztül adója tehát maga Isten, a létező és élő leghatalmasabb Szellem, Akit nevezhetünk Lét- és Élet-Szellemnek, vagy egyszerűen csak Szellem és Léleknek, csak Szellemnek, vagy Szent Szellemnek, és természetesen még a legfontosabb Szeretetnek is, Akiből eredeztethető minden, ami van, és így minden élet is Őtőle származik, a mi szellemi (közvetlen isteni), és testi emberi életünk, vagyis a tárgyi életünk, a mulandó élet is.

Azt is jó lenne azonban világosan tudnunk, hogy minden lélek mindig is a lelki érettségének megfelelően fog gondolni a sok néven nevezhető Isten felől, vagyis az Istenhite és az Istenfogalom értése is a szellemi lelki fejlettségének megfelelő lesz. A szellemi lelki fejlődésével nem, vagy nemigen foglalkozó léleknek inkább lesz tehát halál hite az Életnek hite, az „örök élet hit helyett”, és az ilyen lélek az Életet avagy Élet Szellemet nem fogja „Szent”-nek tartani, és tisztelni sem, hanem az embernek a Maga (örök)élet-hitét is adó örök és makulátlan tisztaságú Istennek még a „Szent” nevét is inkább csak mocskolni, gyalázni fogja a cselekedeteivel is, még ha folyton „uramuramozik” is, hogy külsőleg mutassa, hogy ő milyen „szentes”, és milyen „vallásos” vagy „hites (hívő)”, vagy éppen már „spirituális ember” is.

A hitet illetően a helyzet még tehát ma is változatlanul az, hogy a magát „hívőnek” vagy „vallásosnak” valló embereknek is csak pár százaléka hisz komolyan, mert a többi, a legnagyobb részük, ha bajba kerül, máris hozzájuk fordulva másik emberek segítségére hagyatkozik, először is az ő segítségüket kéri, őbennük bízik. Ezek az emberek nemhogy valósággal nem hisznek, nemhogy hiányzik az igaz hitük, hanem még csak időt sem adnak Istennek arra, hogy Ő akár egy másik emberen keresztül is segítsen a bajukon, vagyis az igaz hit mellett még az isteni türelemnek is híjával vannak, és így már a többi isteni tulajdonságnak is, amit Isten a Magáéiból adott az embernek.

Az igaz hitünknek még nem létezését, vagy pedig az Istentől megkapott igaz hitnek elvesztését az mutatja, hogy nem, vagy már újra is nem, vagy nem mindig hallgatunk a lelkiismeretünk figyelmeztető szavára, hanem homlokegyenest az ellenkezőjét tesszük, amit rajta keresztül Isten nekünk soha nem a fejünkben található hallószervünkkel, hanem az anyagtalan szellemi „szívünkkel” hallható szavakkal mond. A lelkiismeretünk olyan tehát nekünk, mint a mi jó őrangyalunk, aki mindig csak jóra vezet bennünket. A magunk megrontotta lelki magunktól még azonban a lelkiismeretünk is megromolhat. Az ilyen emberre mondjuk, hogy nincsen lelkiismerete, aki szellem mivolta viszont el is hagyhatja őt (és visszatérhet Isten Szellemébe), ha már nem bírja elviselni a lélek mivolta romlottságát, hitetlenségét. (Az pedig ilyenkor már egy másik kérdés, hogy kap-e új „szívet”, vagy esetleg  egy új „hús szívet” az ember, mert azt is kaphat Istentől.)

Az emberek igaz hitre törekvés hiányában mára viszont odáig is eljutottak, hogy inkább már csak a hitető lelkekre, és a nem Istentől való tudományokra figyelnek, vagyis olyan emberi és nem emberi tanítóknak tanítását fogadják el, akik képmutatással hamisságot, vagy hamisságot is szólnak és árulnak, akik tehát nem már csak az Igaz Istenhez kötelezték el magukat, hanem jóval inkább valaki Őtőle teljesen máshoz. Az ilyen vallásos és hites emberi tanítók tiltják a házasságot, és az Isten teremtette eledelnek a nem fogyaszthatóságát is, pedig hálát mondva érte minden Isten által embernek szánt eledelt meg lehetne ennünk. Az ilyen szintén előbbi halott hit beállítottságú „spirituális tanítókról” pedig jobb, ha nem is beszélünk, mert most éppen azokból van a legtöbb, és mi, egyszerű emberek a legtöbben azoknak és azokban hiszünk, akik viszont még a nem igaz hitű hites és vallásos tanítókat is túlszárnyalják a félrevezetésben illetve megtévesztésben. Mára, nekik is köszönhetően, az isteni szolgálatnak szinte az egészéből külső kereskedés, kalmárkereskedés, vagyis tetemes pénzért, vagy más itt nagy értékűnek tartott anyagi javakért üzletelés lett, igaz hit pedig még csak véletlenül sem, egyetlen általuk tanított emberben sem. (Ott tehát, ahol Isten szava jövedelemforrássá lesz, már égbekiáltóan nagy hiba van, igaz hit pedig nincsen.)

Drága barátaim, ti azonban, akik igaz hittel hisztek, legyetek teljesen nyugodtak továbbra is abban, hogy az Igaz Isten nem az előbbi „spirituális” embereken, hanem a szellemeteken, és a szellemi küldöttein keresztül mindig fog szólni hozzátok, és mindig csak az igazat fogja mondani nektek, még csak a hit vonatkozásában is, hogy valósággal szabadokká legyetek, azaz, hogy tovább már ne sínylődjetek még csak a kalmárkereskedőknek karmai között, és így már az ő „főnökük” karmai között sem, akit ők magukkal képviselnek. Bennetek tehát Istennel együtt az Ő hite szelleme is „ott” van, akin keresztül is szólhat Ő hozzátok. Ne hallgassatok Őhelyette egyetlen népszerű, magát mutogató „spirituális” tanítómesterre se, aki „mesternek”, vagy már szintén magától megigazult „tanítónak” tartja és hívatja magát, vagy pedig tudományát pénzért, vagy egyéb más anyagi értékért árulja. Ezeknek ugyanis mindnek halott hite van, és nem pedig élő hite, igaz hite.

Drága testvéreim, Igaz Tanító és igaz tanítás Jézus innen eltávozása óta nem fizikai és finom fizikai síkon létezik, hanem már csak szellemi síkon és módon, vagyis a finom fizikai szinteken is túlról jövően fog közvetlenül a tisztán szellemi minőségű szív és lélek mivoltunkba „bevésésre” kerülni a Mesterünk által, Aki bennünk is „ott” van. Igen sok tanító ember azonban nemhogy ennek nincsen tudatában, hanem annak sem, hogy ő a fizikai szintre leszorított ellenség kezében van, miközben afölött meg szomorkodik, és aggódik is, mennyi ember él az ellenség rabsága alatt. Ne ezeknek az igaz hit hiányos embereknek higgyetek, hanem már csak az Igaz Istennek, és az Ő szintén igaz Fiának!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.