Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isteni pecsét, jel, jegy

2017.12.31

A „pecsét” szó a Bibliában hovatartozást jelentő jel, vagyis az Úrral, az Úr oldalán, vagy pedig az Őellene levést jelöli.  Jelöli tehát az Úrral eljegyzésünket, vagy az Őhelyette egy teljesen más hatalommal jegybe, illetve az azt követő házasság szövetségre lépésünket is. Középút azonban nincsen, nem létezik, még ha van jel arra is, valósággal akkor sincsen, mert két Úrnak szolgálata még csak nem is lehetséges, azaz csak látszatra történhet ilyen szolgálat, valósággal senki sem tudhatja megtenni, senki sem tudhatja két Úrhoz egyszerre elkötelezni magát, már csak azért sem, mivel Valóságos Isten csakis egyetlenegy van. (Buddha középútja is tehát csak egyfajta félrevezetés, és minden bizonnyal félreértelmezés is. A beszédei jelen tudati, és ugyanilyen (szintén tárgyi) köztudati értelmezéseiről csak ez mondható el, mivel isteni értelemmel azok is mást jelentenek, mint ezt Jézus szavai esetében is láthatjuk, illetve tudhatjuk is.)

Valószínűleg azonban már az előbbiekből is kibogozható, hogy az emberi elme illetve emberi személyiség (tárgyi minőségű tudatos értelmi én) korábbihoz képesti teljes megváltoztatása Istennek Szentlelke által az Isten valóságos jele avagy pecsétje az emberi homlokon, mely tehát kihez illetve hovatartozást is jelentő jel avagy jegy. Az ilyen Igaz Istentől való Szentlélekkel keresztelt embernek (szellemi léleknek) tehát a tulajdonának is vehető tárgyi elméje is már csak a Szentlélek szerint működik, vagyis maga a tárgyi szemmel láthatatlan Szentlélek az Isten „pecsétlenyomata” avagy ”pecsétjele” az emberen. Ez pedig úgy is kijelenthető, hogy az Isten által embereknek ígért Szentlélek isteni „pecsét” is az emberen. Ezen Isteni (igaz szent) segítséggel megtörténő elmei (tudatos értelmi) megújulás révén „öltözhet” ugyanis az ember, azaz a szellemi lélek új emberré, aki így Isten szerint teremtetik meg igazságban és valóságos szentségben, vagyis teljes isteni tisztaságban is. Az így valójában (igaz lényegi mivoltával) Krisztusba (arculatával Krisztus a Szent Fiú isteni jellemvonásaiba) öltözött ember lesz ugyanis új, igazságban (Istenben) élő, ép (teljes egész), és isteni tisztaságú élő szellemi lélekké, vagyis Istenre és Krisztusára hasonlító szellemi emberré.

Amennyiben viszont továbbra is a földi élethez ragaszkodsz, vagy hozzá is ragaszkodsz, vagyis teljesen nem tudod a hozzá kötődöttségedet megszüntetni, addig bizony, Istennek Szent Lelke nem tudhat benned állandó lakozást venni, s így (az Igaz Istenhez tartozónak elpecsételhetetlenül) nem tudhatsz újra „élő lélekké”, az Igaz Isten szellemi emberévé lenni sem.

A Bibliában nem csak Jézusról, hanem több emberről is olvasható, hogy beteljesedett, illetve tele lett Szent Lélekkel, csakhogy ezek az emberek egyáltalán nem úgy töltekeztek fel Szent Lélekkel, hogy maguk elhatározták, hogy egy bizonyos helyen és időben, vagy csak alkalomszerűen teljesen teletöltik magukat vele, hanem így (az egész teljességével) éppen, hogy nem az ő akaratukra, hanem minden egyes esetben Isten akaratára szállt rájuk a Szent Lelke, és járta aztán át (azaz hatotta át) őket már teljesen is magával. A Szentlélek pedig így már beléjük is kerülvén, azaz bennük is jelen levén (”lakozván”) meg is tanította őket mindenre, és meg is fog így mindenki mást is tanítani teljes Isten és Krisztus ismeretre, és még vigasztalni is fog mindenkit az őt itteni élete során ért sok bántalmazása, sok szenvedése végett, ahogyan ezt Isten után maga Jézus a Krisztus is megígérte nekünk. Szentlelket csakis tehát magától az egy igaz Atyától nyerhet  (kaphat) minden egyes ember, vagyis egyáltalán nem az embertől függ, hanem minden egyes esetben egyedül Isten akaratára történik meg még csak az is, hogy a Szent Lélek az Igazságnak Lelke az embert akár csak részlegesen és csak időlegesen is (pl. az arcát) átjárja azaz feltöltse magával, merthogy ilyen elmúló feltöltés is létezhet, ez sem lehetetlen Istennek, mely is tehát egy egyenesen Istentől való jel avagy jegy az emberen, ami viszont látható jel volt testi szemek számára is, és bizony, ilyen szemmel láthatósággal is bír az ördög pecsétje, amit sokan nem is csak a homlokukon vagy kezük fején, hanem más testrészeiken is hordoznak, kérkedvén révén is a hovatartozásukkal. Gondolom azonban, hogy ezeket a látható jeleket illetve jegyeket ma már nem szükséges felsorolni, mert itt már nem is csak az emberi testeken, hanem az ember környezetében található szinte minden érzéktárgyon rajta vannak, s nélküle hamarosan már venni és eladni sem lehet ilyeneket, és ez a valójában az elkárhozottságát jelző és jelentő pecsét nem is csak az ember bőrére, és bőre alá, hanem végül már a húsába is bele lesz nyomva (oltva, vagy más módon lesz belé vive), hogy mindenki, de főleg a gonosz tudhassa belőle, hogy az kinek is a tulajdona, mert a gonosz egyáltalán nem a társaiként, barátaiként, mint ezeket is hazudja nekik, hanem a rabszolgáiként kezeli őket. Bizony, így tesz még bizony a leghűbb emberi csatlósaival is, akiket is, kezdetüktől fogva mindig is utálván és gyűlölvén kivétel nélkül minden embert, mind egy szálig meg akar ölni.

Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy kinek a pecsétjét hordozzuk, és kiét fogjuk végül magunkra venni, illetve kapni az Igaz Istentől. Már tehát akkor is nagy bajban vagyunk, ha a gonosznak még csak a láthatatlan pecsétje van rajtunk, vagyis a homlokunk jelképezte testtudatosságunkkal egyetértve az Igaz Istennek állunk ellen, a gonosznak meg engedelmeskedünk, azaz nem is csak hajlunk rá, hanem el is követünk gonosz tetteket, azokat mind jótetteknek tartván. Sajnos igen sok ember él a gonosz által megtévesztetten e pecséttel, jellel, avagy tehát jeggyel a homlokán, magát az Igaz Isten emberének nevezve, ami csak súlyosbíthatja a hibáit. Talán azért most már ezeknek a „hívő” vagy „vallásos” embereknek is észbe kellene kapniuk együtt a sok istentelen és istentagadó emberrel, akiknél viszont már teljesen egyértelmű, hogy ki által vannak elpecsételve.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.