Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ruha- avagy testváltás, át(ra)-öltözés illetve vetkőzés

2016.07.12

A lélek egyenesen Istentől érkezik a Földre, majd pedig sorra, vagy egyszerre levetve az összes tárgyi „ruháját” (durva és finom anyagi testeit) visszatér szintén egyenesen, azaz még már csak mindenféle visszaesés nélkül is Istenhez. Történhet azonban ez a visszatérés a lélek életviteléből következőleg kacskaringós úton is, azaz nem egyenesen, és nem azonnal a jelen teste halála után a visszaúton érintett szféráknak megfelelő testeket magára öltvén. (A visszatérésben is szerepet kapó szférák az Istenről való különféle szintű tudatlanság szférái, viszont közöttük, és közöttük is a legalsóbb léthelyzet illetve létállapot szerűen is elképzelhetően ott vannak a legvadabb tudatlanságot jelentő, és ezt magukkal szintén drasztikusan ki is ábrázoló „pokol” különféle szférái is.) Végül azonban azokat az „átmeneti” testeket is levetvén már szintén meztelenül kell az így (fokozatosan) mintegy már újra is beteljesedett, és ha nem az egyenes úton is, de mégis visszatért szellemi léleknek újra megállnia Isten előtt, mint azoknak a lelkeknek is, akik a földi életük során teljesen is megtisztultan (és tehát már itt beteljesedve is) a durva fizikai testükkel együtt valamennyi tárgyi testüket levetve máris Isten színe elé kerülhettek, és a „fehér gyolcsruhájukat” vagyis a szellemi lélek mivoltukkal már valóban egy és azonos szellemi minőségű lelki testüket már mintegy újra is magukra ölthették, természetesen mindig csak Istennek köszönhetően, mert Őnélküle egyik visszatérés sem valósulhatna meg.

A „reinkarnáció” szó is eredetileg tehát a szellemi minőségű tiszta lelki testből más testbe, azaz más, mint az eredeti lét-és életformákba kerülését jelenti a szellemi léleknek, lényegében azonban a szellemnek, mert e kettő is egy, azaz ugyanazon minőség, és teljes egymásbafoglaltságban is vannak. A reinkarnációnak, mint testváltásnak (lényegében tehát létformaváltásnak, másik létformába „vándorlásnak”) létezését tagadók már azonban azzal meg is cáfolják magukat, amikor meggyőződéssel elhiszik, hogy az ember (lélek) már csak a földi élete során is hét évenként egy előzőből, mivel azok törvényszerűen mind meghalnak, egyetlenegy sejtet sem tartalmazó új testben él, vagyis az előzőt, ha ugyan csak fokozatosan is, de végleg levetvén egy vadonatúj „ruhát” (testet) ölt magára. Más test, azaz váltott test tehát az ember csecsemőkori, ifjúkori, felnőtt, és öregkori teste is, ahogyan más test a mennyeitől az ember valamennyi tárgyi teste is. (Még bizony az ember legfinomabb energiateste is más a tiszta mennyei testtől, azaz a „tiszta testtől”, a valósággal is örök fennmaradású testtől, a halhatatlan testtől.)

A szellemi lélek tehát bármilyen anyagi (mulandó) testbe beléphet, vagyis élhet itt éteri, asztrális, finom anyagi, durva anyagi testben, azaz mindig olyan őt itt megnyilvánító formában, ami a lét- és életállapotának éppen megfelel. A szellemi lélekről viszont nem árt tudni azt sem, hogy ő sem nem férfi, sem nem nő, hanem, mint az angyalok, Istennek nemtelen szolgálója. Ugyanúgy azonban, mint mennyben a nemek, valósággal nincsen, nem létezik az sem, hogy egy férfitestben „lakozó” és egy női testben „lakozó” lélek tesz ki egy darab szellemi lelket, hanem minden lélek egymaga képezi egy darabját, azaz egy (egész avagy teljes) „tagját” Istennek. Semmiféle „duállélek” nincsen tehát (de még csak „ikerláng” sincsen), hanem csak duális valóság létezik, melynek egy adott részében az egy darab szellemi lélek  hús-vér férfi formát, vagy pedig hús-vér női formát is felölthet magára mintegy a felsőruhájaként.

Ha azonban leveted a jelen rothadó ruhát magadról, és nem gondoskodsz róla, hogy helyette Isten az isteni szeretet és bölcselet (isteni értelmű tudás) romolhatatlan palástját (lényegében tehát az eredeti, azaz szellemi minőségű tiszta lelki testedet) terítse rád, akkor csak egy újabb romlandó, mulandó, szenvedést ismerő testben fogsz végül öntudatra ébredni, vagyis továbbra is bolyongani fogsz az innét végtelen nagy látszatú tárgyi egészben, ahelyett tehát, hogy végleg megszabadulnál, és hazatérnél a legtisztább és legszebb, leggyönyörűségesebb szellemi valóságba, az örökkévalóságba, az igaz valóságba.

Nem is csak a jelen hús-vér testünk, hanem még testünkként felfogva a tárgyi értelmünk és tudatunk egységét, azaz még a legfinomabb tárgyi én-testünk sem felel tehát meg a halhatatlanság formai követelményének. Nemhogy tehát a mentális testünk, hanem még a tárgyi minőségével legfinomabb éteri és értelmi energiatestünk sem lehet alkalmas az örök életre, még bizony akkor sem, ha ez a testünk elképesztően hosszú életkort is elérhet, mert az, mint ez a jelen durva tárgyi minőségű, végül szintén meg fog halni, szét fog bomlani, és alkotórészei is mind meg fognak szűnni tárgyilag létezni, azaz megsemmisülni fog az egészével. A velünk, szellemi lelkekkel már valóban egy és azonos „fehér gyolcsruhánkkal”, a szellemi minőségű tiszta lelki testünkkel ez viszont soha nem történhet meg, mert azt Isten valóban örök ruhának tervezte, és alkotta is meg. (Rá kell azonban jönnünk, és erre csak itt, azaz csak a földi lét során van igazán lehetőség, hogy ezt a „tiszta ruhát” bizony, nem nagyon éri meg önkényesen lecserélni más ruhára, hanem ezt a lecserélést a továbbiakban inkább csak akkor kell megtennünk, ha maga Isten akarja, hogy ideiglenesen más testet öltsünk helyette magunkra, és azzal valamit az Ő akarata szerint elvégezzünk a testnek megfelelő, azaz vele egyazon matériájú szférában, vagyis Istennek valamely nem örök fennmaradású valóságában, melyekben még számtalan sok lelke bolyong az Ő elhagyásából és elfelejtéséből származó, valamilyen szinten még létező tudatlanságának köszönhetően.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.