Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valóságos szabadság

2021.09.20

Drága barátaim, önmagukban az itteni szavak is semmik, még ha a nekünk „Szabadítónkat” is jelentő Isten jelenlétéről szólnak is. Az embernek ugyanis meg kell győződnie is Isten jelenlétéről, és öröm és boldogság teli kapcsolatba kerülnie is szükséges Ővele. Csak tehát az ilyen ember mondhatja el, hogy valósággal érzi Istent, közvetlen kapcsolatban van Ővele, és, hogy remélhetőleg Isten állandóvá is fogja tenni a kapcsolatát ővele. Az állandó kapcsolat arról is felismerhető, hogy embernek ilyenkor a szemében szellemi fény (isteni világosság) gyullad, és többé már nem huny ki. Előbb vagy utóbb minden embernek, azaz minden léleknek el kell jutnia az Istennek tapasztalását is jelentő mindenütt jelenvalósága felszabadító élményére, vagyis az Őt valósággal tisztán érzésére. Ezért pedig, ha időtlennek tűnő idők elteltével is, de mindenkinek vissza kell majd kapnia az eredeti szabadságát is. Isten gyermekei nem alukálhatnak örökké a káprázat világában. Tudatosan is egyesülnünk kellene azonban a mindenütt jelenvaló Lét és Élettel, Istennel, Aki a legfontosabb Szeretet is. Ezzel lesz ugyanis újra teljesen és valósággal szabad a lélek. Ez a valóságos szabadság, ez az Istentől való szabadsága az Istennel, és csakis Őneki és Fiának köszönhetően, újra tökéletes egységbe, és Ővele/Ővelük tudatosan is együtt élésre került isteni léleknek.

A szellemi lélek valóságos szabadságában nincsen függőség senkitől és semmitől, nincsen kötődés, ragaszkodás sem, senkihez és semmihez, és vágy sincsen a Valóságos Szabadságot is jelentő Istenen kívül senkire és semmire. Mivel pedig a valóságos (örök és teljes) szabadság az előbbi, gondolkodás, elmélkedés, és ismeretek révén sem, senki nem juthat valóságos szabadságra, hanem igazán szabadnak is mindig csak lenni lehet, éspedig csakis Isten által. A valódi szabadság teljes kötetlenség, semmivel sem ellenkezés, és semminek se ellenállás. A valódi szabadságban nincsen megtartás, és birtoklás sem. Ez a szabadság valósággal tisztán látás, valósággal tisztán érzés, valósággal tisztán tudás, és választásnélküliség is. (Ezek mind olyanok, amikhez kellene visszatérnünk.) Az eddigi tetteink azok, amik még nem engedik meg, hogy újra tökéletes (jó) és szabad lelkei legyünk Istennek. Magunknak is javítanunk kellene tehát magunkat ehhez, és bizony, a legtöbb időnket erre kellene szánnunk, és nem pedig helyette is világi dolgokkal foglalkozással, a testünknek kényeztetésével, érzéki élvezeteket halmozással eltölteni az időnket. Egyáltalán nem mindegy az sem, hogy az elménket mikkel etetjük. Az emberek ugyanis a félelmeiktől sem tudnak szabadok lenni.

Az emberek legnagyobb többségének élete tehát még mindig az érzéki élvezeteknek, a test gyönyöreinek hajszolásából áll, és ezért kifejezésre is inkább csak az érzékiségüket, érzelgősségüket juttatják, és ez jelenti nekik a szabadságukat is. A mai világban már alig látni nem érzelgősködéssel élő embereket, vagyis szinte minden ember rabságban él. (Az érzékeinek rabságában mindenképpen, mert így az isteni léleknek még csak az érzékelése sem lehet szabad, és közvetlen sem.)

A mai „modernnek" nevezett korban is változatlanul az van, hogy az emberek a szabadság alatt is az érzékiség és érzelgősség kifejezését értik, és ezért hajszolják az anyagi javakkal együtt az érzéki gyönyöröket is. Az ilyen lelkek számára a vallások is szórakoztató iparrá lettek, csakhogy szintén a hatalmukban tarthassák a lelkeket. Ezek a lelkek is mind tehát még mindig a tárgyi elméjük és egójuk rabjai, és továbbra is szépen alukálnak, az éberséget valósággal nem is ismerik. Ha pedig éppen nem érzéki gyönyör, akkor a félelem és erőszak tartja a hatalmában, és továbbra is alvásban a lelkeket. (Az ilyenek csak hiszik, hogy ők már éberek.)

Aki viszont Isten valóságos megtapasztalása után nem hagy fel az érzékiséggel és érzelgősséggel, az elveszítheti akár minden addig megszerzett valódi lényegi, azaz valóságos szellemi-lelki tudását, és természetesen a valóságos szabadsága, az isteni szabadsága sem lesz meg neki, az szintén hosszasan váratni fog magára.

A jelen világban használatos gondolatokkal és eszmékkel valójában tehát soha nem szabadna azonosulnunk. A tér és idő gondolatával, és a szabadság szintén tárgyi (testi) eszméjével azonosultan ugyanis soha nem lehetünk valósággal szabadok, hanem helyette ezeknek (is) képletes rabságában fogunk élni.

Drága barátaim, ha engedjük, hogy a testünk és a világ is fölibénk kerekedjen, akkor nem szabadok leszünk bennük tartózkodván is, hanem rabjai leszünk mindkettőnek, holott a világnak is, és a testünknek is az üdvösségünkre újra eljutásunk szolgálóinak kellene lenniük. Véget kell tehát vetnünk annak, hogy a nem valós (nem örök) dolgok, az „árnyékok”, vagyis az anyagi (újabban „energia”) dolgok vonzzanak bennünket. Szellemileg felül kell tudnunk emelkednünk még tehát ezen is, mert csak ezzel lehet meg a szintén csakis Istentől visszakapható valóságos szabadságunk, az isteni szabadságunk (is).

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.