Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gőgös és gonosz emberek mind energiarablásból élnek jól, tőle erősek ők a „ragadozó farkasok”

2015.08.08

Az emberek elhitetik magukkal, hogy ők ismerik a jót és rosszat, és az erről, valamint Istenről és az Ő országáról is való tudatlanságukban gőgös, önző, öntelt viselkedést vettek fel, és ebből következőleg szintén elhitetik magukkal, hogy a tiszta és teljes élet nem egy egység, vagyis, hogy egymástól elkülönülten létezik az ilyen élet is. Mivel pedig ezt teljes meggyőződéssel gondolják, ugyanígy gondolják azt is, hogy nyugodtan bánthatnak, és akár meg is ölhetnek másokat anélkül, hogy ezzel önmagukban bármi ártalmat, bármi kárt is tennének. Pedig az ilyen emberek még nem ismerik az Igazságot, de az igazságot még csak a jó és rossz vonatkozásában sem úgy ismerik, mint Isten, hanem ahogyan azt a gőgös, és önző fejük, a testtudatuk ismeri, vagyis akivel azonosulván aki után ez esetben mennek, azaz aki, és a jónak ez esetben egyáltalán nem nevezhető tanácsadója szerint cselekednek, és nem pedig az Isten szerint, Aki valóban tudja, hogy mi a jó és rossz. Először is a szellemi kinézete (szellemi formája) és hatalma, aztán megtestesülten pedig már csak a tárgyi külseje, javai, képességei, társadalmi helyzete, származása teszik tehát gőgössé, kevéllyé, büszkévé, elbizakodottá az embert. Ezek a gőgös, büszke, öntelt és önző emberek pedig elhitetik magukkal, hogy amit ők tesznek, az egyáltalán nem rossz, nem gonosz, hanem jó. Bizony, így születtek még csak a vallásháborúk is, és vallásos emberek még ma is így merik egymást leöldösni. Gonosszá azonban a teremtmény mindig is a tudatlansága végett lesz, viszont a tudatlansága lehet szándékos is. A gonoszság a tudatlanságnak nem ártatlan megnyilvánulása tehát, vagyis a magát szántszándékkal tudatlanná tett teremtmény változik át ártatlanból gonosszá, azaz nem jót, hanem inkább már csak rosszat, kárt tevővé. Csak így mondható tehát el a gonoszról, és a fő gonoszról is, hogy az is Isten teremtménye, vagyis a valóság ettől még az marad, hogy Isten soha nem teremtene semmi gonoszt, és természetesen így pedig már semmi gonosz teremtményt se, minden esetben a teremtény tehát az, aki megromlasztja magát, azaz teszi magát gőgössé, kevéllyé, önzővé és önteltté, vérszomjas ragadozóvá, a kárhozatnak  fő megszemélyesítőjévé, illetve annak, azaz a „kárhozatnak” fiává. Magában Istenben a Szeretetben nincsen tehát semmi gonosz, és soha nem is lesz semmi gonosz, hanem csak szeretet, igaz avagy tiszta szeretet. Isten a Szeretet szántszándékkal tehát nem teremtett, és soha nem is fog teremteni még csak egyetlen gonosz lényt vagy dolgot se, viszont Isten számolt azzal, hogy a teremtményeiből válhatnak akár gonoszokká is a szabad akaratuk révén. A gonoszság így pedig mindig csak a „tiszta tudatosság” elégtelenségére illetve egészségtelenségére (a tudatos szellemi avagy isteni lélek töredékes teljességére és tisztátalanságára) vezethető vissza, viszont szántszándék, vagyis a lény ez irányú akarata mindenképpen kell hozzá.

A gonosszá lett test nélküli szellemek és lelkek, de az ilyen megtestesült szellemi lelkek is, a szellemi valóság felől nem, vagy nem teljesen tudatlan embereket mindig is azonban annak érdekében manipulálják az egójuk és tárgyi elméjük egysége (tárgyi elmei énjük) révén, hogy ők is olyasmiket cselekedjenek, amivel az ők még folyamatosan és közvetlenül kapott szellemi erő ellátásukat, a szellemi életerejüket ledegradálják tárgyi energiákká, mert ők (a rablók avagy ragadozók) már csak így tudhatnak hozzájutni, azaz így (tőlük  már akként elvonva illetve elragadva) tudják magukat általa éltetni és erősíteni. Erre az erőre van ugyanis szükségük a túlélésükhöz, vagyis, ha ez a közvetett erőellátásuk kifogyna, a szerzettet pedig felélnék, nélküle, azaz teljes hiányában szellemi halált halnának, vagyis szellemi ízeikre esnének szét, és végül esetükben az egykoron őket alkotó ízeik (szellemi elemi „porcikáik”) is megszűnnének még csak létezni is.

Az egész földi élet, vagyis a sötétség világában, a tudatlanság világában való élet valójában tehát eme előbbi „energia” (lényegében isteni életerő) miatti harcról szól, mely energiaharcnak egyszerűen csak járulékos vetülete, azaz velejárója a föld nyersanyagaiért és az egyéb más tárgyi javakért folytatott harc ezen Istentől szándékosan elfordult emberek és szellemi szövetségeseik részéről, akik buzgón támogatják is ezeket a törekvéseket, mert ők is így juthatnak hozzá, az őket éltető, és erősíteni is tudó erőhöz. Ezért az erőért pedig ezek a lények nemhogy szintén versengenek is egymással, hanem még az egymás elleni harctól sem riadnak vissza, csakhogy ők lehessenek a túlélők, a győztesek, az elsők, még ha csak a legfőbbjük után is. (Isten nem véletlenül nevezi tehát őket a helytelen viselkedésük alapján egymással is marakodó „keselyüknek”, „sakáloknak”, „hiénáknak”.)

Az antikrisztusi tudatszinten, azaz a halál tudatszintjén élő szellemi lények és emberek, hogy tehát a tiszta szellemi erőből transzformált energiaellátottságuk is folyamatosan meglegyen, azt igyekeznek beleszuggerálni az emberekbe, hogy ők is jussanak arra, hogy magukat tartsák Istennek, vagy Istenről teremtsenek egy olyan mentális képet, egy olyan testi magukéról mintázott formával, ahogyan és akiként Istent észlelni szeretnék, és ezt a képet vetítsék rá Istenre, és ehhez az istenhez imádkozzanak, ezt a hamis istent, ezt a bálványistent imádják az Igaz Isten az Igaz Teremtő helyett, Aki mindezeken a térben és időben létező formákon, és még az itteni gondolatokon is túli. E szuggesztiónak illetve törekvésnek köszönhetően van azonban az is, hogy az antikrisztusi tudat számára az igazság is, és a jó és rossz is relatív, ámde az így meghatározott jó egyáltalán nincsen összhangban, nincsen harmóniában az abszolút jóval, az isteni jóval. (Ellentétben jóval inkább van tehát vele.) Ez a tudatszint, hogy az itt élő emberek az Igaz Istennel már egyáltalán ne foglalkozzanak, elhiteti az emberekkel azt is, hogy ők eredetileg és valójában is intelligens állatok, gyarló, bűnös egyedek, és nem pedig megtestesült szellemi lények, akik az eredeti tisztaságukkal és ártatlanságukkal Isten gyermekei. Ez a szellemiről való tudatlanság tudatszintje azonban még tovább is elmegy. Még ugyanis azt is el képes hitetni az emberekkel, hogy ők valóban az Igaz Istenben hisznek, és nem pedig ezen antikrisztusi tudatszint által a helyére illetve helyette felállított hamis Istenképnek. Az emberek azt hiszik tehát, hogy az Igaz Isten előtt hajlongnak, Őelőtte borulnak térdre, vagy esnek éppen már hasra is, holott ezt éppen az antikrisztusnak teszik, őt imádják, neki hódolnak be, valójában tehát az ő képébe lehelik bele a lelküket, neki adják oda önként a lelküket, hogy az őket magába bekebelezve élhessen, és itt testileg is életre kelhessen, és így is elbánhasson velük, vagyis hogy már nyíltan is gyilkolászhassa majd őket. És ő majd ezt is fogja tenni, bizony még tehát az övéivel is, vagyis még azokkal is, akik a lelküket önként lehelik belé. (Ezzel pedig még majd számukra is be fog bizonyosodni, hogy a farkasoknak is van ragadozó farkasuk, aki nekik se így mutogatta magát, de akkor sajnos már későn kapnak észbe, hogy mégsem hozzá kellett volna elkötelezniük magukat, hanem mindig is csak az Igaz Istenhez, az ártatlan Szeretethez.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.