Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A mesterségesen teljvitalizált tobozmirigy senkit sem fog Istenné tenni

2016.04.16

A tobozmirigy egy ultratartományon felüli érzékelésre is képes mirigy, ami nem csak az egyenesen az éteri csúcs-magasságokból („hiper-dimenziókból”) hozzánk kerülő éteri fényeket fogja fel mintegy hajszálakban végződő szálantennaként az agyunk búbjától, a fejünk teteje vonalától egészen az agyunk legmélyéig működvén, hanem a szintén onnét jövő hangokat is. Ez a szemünknél, fülünknél, és egyéb durva érzékeinknél jóval magasabb és finomabb tartományok érzékelésére való „antennánk” mára viszont már eléggé csökevényessé lett, vagyis az emberek legnagyobb részénél már csak alapfokon működik, mint ahogyan ezzel így aztán már az egész agyunk is van. Azért beszélhetünk azonban róla egy élő antennaként is, mert ez a fenyőtoboz alakú tárgy valóban alkalmas lehet a jelenleg használatosnál jóval fentebbi „élő fényposták” adását is venni, mivel a legfinomabb tárgyi fény is egyszerre hullám- és részecsketermészetű foton illetve kvantummozgás, ami legkisebb mérhető mennyiségű tárgyi dolognak illetve energiának is pedig a mozgását valóban fel lehet fogni erre alkalmas eszközzel, és ennek mozgása sebességét természetesen még mérni is lehet. A hang pedig szintén tárgyi dolgoknak mozgásából van, vagyis az ebből keletkező „zaj” avagy „lárma”, és még „nesz” az, ami eszközzel szintén felfogható, és ez a mozgás szintén mérhető is. Már viszont nem is csak az ultra, hanem a látható fény is, mint ahogyan a levegő is, félig-meddig nem fizikai minőségűnek tűnik, de így továbblépve azonban már az is elmondható, hogy látható fény tulajdonságú a levegő is, ami itt szintén közegnek (is) számít, ahogyan közegnek minősül a bennünket szintén körülvevő éter is, amit szintén nem érzékel a szemünk, és amihez ezért szükséges az élő antenna. Az itteni kettős minőségűnek tűnő fény ugyanakkor pedig szintén látható különféle színekként formát is ölthet magára (lényegével színekké is formálódhat), és emiatt lesz érzékelhető (felfogható) is, a színek viszont ettől még a fény különféle frekvenciákon történő mozgásai maradnak, vagyis végül itt is csak oda lehet kilyukadni, hogy azok is a fény által jönnek létre, azaz a színeket, illetve a szín különféle formáit is a fény teremti meg. Csakhogy azonban még a tobozmirigy felfoghatja legmagasabb és legtisztább éteri fény sem nevezhető igazi Teremtőnek, merthogy az maga is teremtmény, vagyis az egészével szintén a Teremtő Istentől van, ahogyan első fokon szintén Őtőle vannak az éteri mindösszes hangok is, vagyis ezeknek is még a létezési lehetőségüket is az Isten adja. Ha tehát Isten úgy akarja, akkor nincsen sem magas („csúcs”), sem pedig semmilyen más szintű éteri adás, és ennek az adásnak még csak felfogása sem, és Isten még ezek felfogóját is megszüntetheti akár még csak létezni is, de ugyanakkor csak korlátozhatja is, mint ezt most még teszi az „antenna” esetében is. Az emberek ma viszont már abban fáradoznak, hogy ezt a korlátozásukat is idő előtt, éspedig önerővel, vagy mások ilyen ereje segítségével megszüntessék. Azt hiszik ugyanis, hogy így majd ők lesznek az Isten.

Az agyról azonban nem árt még azt is tudnunk, hogy az a tobozmirigyével nem az Istennel való kapcsolattartásnak szerve avagy eszköze, hanem az Istennel közvetlen kapcsolatban lenni tudó  szellemi embernek, az anyagtalan és energiátlan léleknek eszköze, ami révén tudja ez a szellemi lélek megélni az Istentől elkülönülten való létezését, vagyis az egész anyagi életét. A lényegével azonban, és elsősorban is, az agy is az Istennek eszköze, azaz Isten a szellemi lelkét, az ember valódi önazonosságát szintén használva hozzá rajta keresztül is cselekedhet itt az anyagi valóságban, a mulandó valóságai egyikében, a Földön, mely Földkerekség a mulandóságnak egész valóságát, az innét végtelen látszatú teljes tárgyi valóságot jelképezi egymagában. Az ember  azonban önerővel, vagy más szintén itt a tárgyi valóságban élő lény támogatásával, és esetleg még különféle technikákat is használva hozzá, hiába is teljvitalizálja a tobozmirigyét és agyát, a révükön a valódi mennyországba, Isten elmúlhatatlan valóságába avagy világába soha nem tudhat felhágni, és bizony ezzel Isten helyett még csak itt sem lehet Isten, nemhogy a tárgyi menny (legmagasabb és legfinomabb kristályvalóság) mellett a valóságos mennyben is „Az” lehetne. Ha ugyanis ezeket a törekvéseit nem adja fel, csakis a létező legrosszabbul járhat. Bizony, így nem is csak a legmélyebb sötétségbe zuhanhat le, hanem a maga magának okozta legszörnyűbb kínokat is elszenvedve végül még meg is halhat. Az is tehát szintén csak egy nagy hazugság, hogy a szellemi lélek, mint személyiség is halhatatlan. Mindezzel is szembesülve azonban már nem lenne nehéz belátnunk azt sem, hogy a tiszta szellemi érzékeléshez képest maga a legfinomabb tárgyi gondolkodás is egy eléggé alacsony rendű érzékelésnek vehető, még csak önmagát a belső felét avagy belső oldalát nézve is. Az is ugyanis még csak látszik teljesen tiszta és tisztán szellemi érzékelésnek, vagyis még a legfinomabb tárgyi gondolkodás is a valódi szellemi érzékeléstől még szintén igen messzire van, azaz vele egyáltalán nem ér fel, és nem is érhet el vele az ember az igazi mennyhez, és természetesen Istenhez sem, hiába is használja a tobozmirigyét és agyát is teljes kapacitással. (Ezzel és így ugyanis leginkább csak az őket félrevezetni és uralni szándékozó félistenek világába juthat el az ember, azaz valamelyik finom anyagi valóságba, amit aztán már szintén a félrevezetőinek köszönhetően maga is valódi mennynek fog gondolni, pedig ez leginkább csak az ő vesztére lehet, mintsem a megistenülésére. A valóságos mennybe erőszakkal tehát soha nem lehet eljutni, és így pedig örökös Isten-fiasága sem lehet az embernek, azaz a szellemi léleknek, mert az erőszakossága csakis az ő valóságos és totális halálát okozhatja. Így pedig oda lesz még az Isten által alája rendeltek fölötti istensége is.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.