Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szárnyas nap és felé kúszó kígyók

2019.03.02

A felső végénél szárnyas nap ábrázolással látható egyenes bot (pálca, oszlop) teteje felé egymást keresztezve tekergő, fejeikkel két szarv szerűen egymásra tekintő fehér és (eredeti ábrázolásokon) fekete kígyó a durva anyagi testtel élő emberi faj, és az ennél  a durvánál magasabb, de még szintén anyagi minőségű tudatszinteken (szintén dimenziókban) élő angyal és ember keverékéből való, jelen durva anyagi testet Isten letiltása végett többé magára már nem ölthető, finom anyagi minőségű testtel élő úgynevezett már „felemelkedett” faj  testileg egyesülésének a szimbóluma, amit ezek a „felemelkedettek” a durva fizikai testek DNS-ének az ő „fehér” fajuk által használt szintén tárgyi, csak jóval nagyobb képességű testek DNS-éhez igazításával, majd pedig a kettőnek egységesítésével (keresztezésével) kívánnak elérni, létrehozni szándékozván e „kettőből” egy még újabban genom „összeházasított” emberi fajt új testtel, természetesen kihagyván ebből a testalkotó műveletből  (mert ők ebbe bele se mennének) a valójában nem is kettő, hanem három felfele igyekvő kígyó közül az Isten számára legfontosabbat, vagyis az átlátszó tisztasága végett fizikailag nem látható (s így még csak körvonalilag sem lerajzolható) „egyenes kígyót”, ami Isten tökéletesen megtisztított és helyreállított lelkeit jelképezi a velük már valóban egy és azonos tiszta (tisztán szellemi minőségű lelki) testileg is. Így pedig csak maga a „szárnyas nap” szimbólum, vagy pedig az bottal, és kígyóval is, kettős jelentéssel bír, vagyis két egymástól teljesen különbözőféleképpen értelmezhető.   Az itt szimbólumként ismert „napkorong szárnyakkal” képek révén (is) ugyanis a gonosz egyszerre adja ki magát Istennek, és a világosság angyalának is, aki akar a végül is maga, és az ő fiai számára is, az előbbi kettő tárgyi testből egy újabb testet alkotni, melyben ők, változtatgatva azt, már egyaránt élhetnének itt a durva anyagi, és a fölötte elhelyezkedő egyre finomabb anyagi minőségű dimenziókban, meg a durva anyagiból benne, vagy éppen annak alá, vagy mellé létrehozott nálánál alantasabb dimenziókban, mint amilyen például a jelen világon belül megalkotott virtuális valóság is. (Némelyik rajzfilmben már látni, hogy ez hogyan is van elképzelve a gonosz által, mint más „rendes” filmekben pedig már az is be van mutatva, hogy ez a létrehozás alatt álló új szuper testi képességű fajuk miként fog majd itt a jelen valóságban, illetve itt is tevékenykedni.)

A botra tekeredő egy vagy két kígyó itt azonban nem csak az előbb írtaknak előképi jele, hanem jele, és egyben pecsétjegye is a tárgyi életerővel foglalkozó orvostudománynak, és a gyógyszeriparnak is, míg az itt oly népszerű ezotéria tudománya a szintén egy „bot” mentén „magasra” felkúszó (mintegy összetekeredettségéből felágaskodó), szintén tárgyi életerőt jelképező kundalíni kígyóval jeleskedik, azaz vezeti e jelképével is szintén félre az embereket az igaz útról, az isteni útról, a szűk illetve keskeny, de egyenes útról. A jelen orvosi elmélet és gyakorlat is tehát félrevezeti az embert, mivel teljesen figyelmen kívül hagyja az anyagtalan szellemi valóságát az embernek (a tárgyi életerőt, vagyis az életenergiát látja csak), mert a legnagyobb százalékával víz és vérből álló testen kívül szintén csak az anyagi lélekkel és anyagi szellemmel foglalkozik, melyek külön és egységben is, mint a szintén anyagi minőségű egész test, pirulákkal, gyógynövényekkel, meg különféle gyógyitalokkal is gyógyíthatók, de az elektromos kezelés, és csak a kézzel tapogatás, megrázás, és „helyrepofozás” is hat azokra is gyógyítóan. Mint elébb már említve volt, magukat magas szinten „rezegtetve” keményen dolgoznak reparálás, és egészség megőrző céllal ezeken a finom anyagi minőségeken, és a szintén finom és durva minőségű anyagi testeken is a ma már modern ezotériát űző ezoterikus „árusok”, és a szintén pénzért cserébe „gyógyító” ezoterikus mesteremberek is.

Abba pedig belemenni sem érdemes, hogy a DNS kettős spirálja szintén elmenne egy szintén valahova igyekvő két kígyóból álló jelnek, viszont annyi mindenképpen igaz ezekből a párhuzamban csavarodó „kígyókról”, hogy ez a kettős spirál egy jelen hús-vér testre vonatkozó fizikai minőségű genetikai kódjel, vagyis ez is szintén csak egy testi, és semmiképpen nem szellemi jel az ember vonatkozásában. A valós szellemihez és lelkihez tehát ennek a kettős „kígyónak” sincsen semmi közvetlen köze, noha az maga az egész tárgyi test révén érvényre jutó valamennyi hatással természetesen bírhat a valós szellemi minőségre is, ameddig a teljességgel anyagtalan minőségű szellemi lélek a jelen tárgyi (mulandó) testben és testtel él. Így pedig erről a tárgyi dologról is csak az állapítható meg, hogy valósággal még csak ezzel sem társítható az itt elsőként megalkotott „kör szárnyakkal” szimbólum, vagyis az Istennel egy és azonosnak vehető közvetlen isteni erő jelenlét ebbe a formába avagy ábrába mintegy belekötötten. Eredetileg ugyanis nem is csak a „szárnyas kör” rajz, hanem még csak az innét golyóbis látszatú napkorong is a fénykoronájával (mint égi ábra) az örökkévaló Istennek teljes és tökéletes, azaz abszolút Személyét, a „szárnyak” pedig ennek a teljességgel anyag és energia nélküli, azaz minden mulandó minőségtől teljesen mentes Személynek minden létező irányban végtelenül kiterjesztett, szintén szellemi minőségű erejét illetve hatalmát jelképezte, ami mindkét szimbólumnak ezen jelentését is aztán az „ördög” (az Istent ellenző, és az Ő helyébe lépni akaró szellemi hatalmassága, az „ördög atya”) szintén már hamarosan eltorzította, azaz magára értelmezhetővé alakította a Föld minden népe között megtalálható emberi fiait, és persze a magasabb tárgyi tudatszinteken élő szintén saját fajtáját is igénybe vévén hozzá. Ez az ezzel teljesen más, mint az eredeti jelentést kapott szimbólum így lett tehát negatív erőkoncentrátummá, ami is az egyiptomi ábrázolásokból ismert a leginkább, és a gonosz ugyanott (is) ugyanezt tette a sugárnyalábokkal ábrázolt nap szimbólummal is. A szárnyas korongnak szárnyas kerék változatát meg ugyanezzel a kifordított jelentéssel az asszíroktól ismerhettünk meg, akik a napimádatuk révén, azaz azon keresztül imádták a hamis isten nagyurukat „igaz úrként”, ahogyan ezt sajnos még ma is sok, magát kereszténynek valló nép is teszi. Ezektől függetlenül azonban az eredeti jel, vagyis a legelső ábrázolás mindig is az örökkévaló Életet, a folyton csak megújuló, soha meg nem haló Életet, és ennek az Életnek az Ővele egy Teljességét, vagyis az Élet Teljességét fogja jelenteni, Akinek a minden irányban kiterjedő teljes ereje mindent, ami van, azt együttesen, és egyenként is körbe is öleli, mint ahogyan egy tyúkanyó a magából való tojásaiból kikelesztett kiscsibéit veszi szárnyaival védően is teljesen körül. (Az eredeti szimbólumba még tehát ez a jelenés is bele van sűrítve, mint erő, de természetesen a kiterjesztett szárnyaknak más jellegű védő, de nem védő jelentése is van, mivelhogy itt az egységében mindent és mindenkit legyőzni képes Istennel egy Isteni Erőről van szó.)

Az itt szimbólumként ismert „nap szárnyakkal” vagy „napkerék szárnyakkal” képek illetve szimbólumok révén (is) tehát, kifordítván azokat eredeti értelmükből, a gonosz egyszerre adja ki magát Istennek, és a világosság angyalának is, vagyis a világtengelyként, tárgyi életfaként is elképzelhető „kígyós botnak” tetején is nem véletlenül az ördögi szárnyas nap kép található, aki hamis istenhez igyekszik tehát ez esetben az elején sorolt három közül kettő valósággal is „kígyófajzatnak” nevezhető. A Valóságos Isteni vezetéssel, és az Őtőle kapott, kígyóéhoz  hasonlatos ravaszságukkal az isteni tisztításra újra átlátszóan tiszta, és annak már meg is maradó lelkei Istennek ugyanis mind sorra ki, és nagy ívben el is fogják kerülni ezt a sok eredeti szimbólumot nem is csak eltorzítva, elferdítve, hanem nem egyet fejére állítva is használó hamis istent, vagyis ők Istennek az Ő örökké ragyogó Szellemi Napja, a jelen miénkkel egyező minőségű tárgyi testben, és még csak finom tárgyi minőségűben sem, többé már nem látható, hanem már csak Isten dicsőségébe (azaz Istennek „dicsőség ruhájába” öltözötten) „burkoltan”  újra eljövő Fia által valamennyien vissza fognak térni az Igaz Istenhez, éspedig közvetlenül mellé a jobbjára. Az ehelyett is az ördög praktikáit (varázslást, mágiát, jóslást, meg egyéb más Igaz Isten szemében rosszakat, mint az ördög rossz tulajdonságait is) választó lelkek viszont, valamennyien egyenesen a hamis istennek „torkába”, majd pedig már „gyomrába” is kerülnek bele, vagyis az eredeti fényét az Isten ellen lázadása végett elvesztette fényességes „Fényhordozó” mind egy szálig meg fogja a megtévesztésére Isten helyett őbenne hívő embereket, és az Istennek szintén ellenére cselekvő istentelen és istentagadó embereket is ölni. A lelkeket ettől megmenteni akaró Istennel ellentétben tehát az „ördög atya” mind meg fogja enni a gyermekeit, hogy nehogy azok megdönthessék neki akár csak a hatalmát is. A hamissága széles eszköztárával is magához „édesgetett” emberi fiait is pedig ezelőtt még arra is felhasználja, hogy azok is segítsék a többi embert is hatalmába keríteni, merthogy ő gyűlöli az Isten teremtette embert, és ezért azokat mind csak gyötörni, nyomorgatni akarja, és aztán meg akarja ölni is, és bizony ez utóbbit akarja majd tenni az emberek után a tőle és angyaltársai által lett félangyali, és angyali segítőivel is, akik most a magasabb dimenziókban élnek, az adott helyen éléshez alkalmas testben, míg főnökük le nem rántja őket magával ide, hogy véghezvigye velük a legaljasabb tervét az egész emberiség ellen.

Aki emberek pedig nem is csak a kígyóktól félnek, hanem félnek az anyagtalan szellem és lélektől is, azok akár már démonizáltaknak, vagyis erősebb ördögfajzatokkal is megszállottaknak is minősíthetők, és ezért, vagy pedig egyszerűen csak a szabad akaratuknál fogva (mert nem hisznek a létezésében) nem akarnak még csak hallani sem a valóságos szellemről és lélekről, vagyis még csak magukat sem akarják teljesen megismerni, mert nem is csak a makacs akaratosságukkal, hanem ilyen sötét irányítottsággal is terhelten már bőven elég nekik a jelen, és a nem látható tárgyi testi mivoltuk (aura meg egyebek), vagyis a multidimenzionális testi mivoltuk egészét teljesen megismerni, egyetemben persze az anyagi szellemükkel és anyagi lelkükkel, amiket hajlandóak csak valódi szellemükként és lelkükként elismerni, és érteni is.  Pedig igazán csak a halálukat érthetik mindezek alatt, mint ahogyan az előbbiek helyett is nem az Igaz Istenhez igazodásuk alatt is.

Az elsőként és magasabb értelemmel létrehozott, és így igazinak tekinthető szimbólumokról is pedig már rég mindenkinek tudnia kellene, hogy azok mind élő és ható erők koncentrátumai. Akár csak egy körbe rajzolt pálcika ember szimbólum is például egy isteni életerő sűrítménynek vehető, és ezen az alapon maga a bőrrel körülhatárolt hús-vér testben élő ember is annak tekinthető. Az átlátszóan tiszta szellemi élet-„fény” (élet-világosság, ami tehát ugyanilyen szellemi erő is) ugyanis ez esetben a durva anyagival elegyedve van jelen. Maga, azaz önmagában (minden tárgyi forma nélkül) az ember is azonban felfogható még élő én-„fény”nek is, ami szókapcsolatban is az „élő fény”  valójában élő és szellemi minőségű élet-erőt avagy élő életintenzitást jelent, ami (szellemi ember is) világosságot áraszt magából, ami is tehát ő, aki és ami egészével az Élő Életből való, azaz Istennel tökéletes egységben, vagyis egylényegűségben van, de ettől az ember még nem az Isten, hanem csak rész teljessége („tagja”,  vagyis egyenes vonalú világító „sugara”) Őneki, éspedig szintén  egyben, és szintén egységben is a többi ilyen, csak éppen Isten által más nevekkel ellátott élőlénnyel, azaz szintén  teljességgel anyagtalan, és szintén Isten hasonlóságára átlátszóan tiszta élő lélekkel.

Na, de akkor és például, melyik földön szaladgáló ember vehető a fekete, és szintén tárgyi körvonallal rendelkező „fehér” fajhoz, melyek mindketten a szárnyas napisten, a hamis isten felé törekednek.  Nos, az egyik, és már igen nagyon szembeötlő példa ezekre a fajzatokra a maga helyett mindig csak másokat, vagy másokat is hibáztató, vagyis az „ördög atyja” hasonlóságára szintén másokat „vádló” ember. Az ilyen már tehát, mint gonosz az erejével az általa megváltoztatott isteni szimbólumokba is, az „ördög beléje bújt”, vagy egyenesen már démonizált embernek is vehető, vagyis egy olyan embernek, aki inkább már csak a gonosznak gondolatait használó, a gonosz szerint élő ember, aki így (a gonosznak élvén, azt szolgálván) viszont csak halott embernek nevezhető, és nem pedig Isten élő lelkének (mint azt ő ez esetben csak mondja), aki mindig csak Isten szerint él, vagyis aki csak, vagy többnyire olyanokat gondol, szól, és tesz, amiket Istentől lát, hogy Ő gondol, szól és tesz, és még csak a szándéka, indulata is így megegyezik Istenével. Isten ezen tiszta lelkei azonban már nem csavarodnak fel semmiféle fára, és még csak botra, de pálcára sem, hanem mindig egyenesen állnak meg a létező Leghatalmasabb Szellemi NAP előtt, mint az Ő közvetlenül Őhozzá kapcsolódó, szintén ragyogó szellemi „fénysugarai” illetve szellemi „fényoszlopai”, akik már csak ugyanazt teszik, amit Isten az ő Atyjuk tesz, és nem pedig azt, amit a kígyófajzatok Isten, és az övéi ellen tesznek, míg ezt még lehet nekik. (Hála Istennek, a Főjükkel, a „vén kígyóval” együtt már nem sokáig árthatnak, sem a Földön élő valóságos embereknek, sem pedig a Földnek.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.