Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A valóságos ember valóságos teste nem a durva anyagi, de nem is a finom anyagi „energia” test

2015.07.14

Az emberi hús-vér test a halál jeleként is értelmezhető, mert Jézus feltámadott teste, azaz a hús-vér testhez (is) csak hasonló isteni (krisztusi) test, a „tiszta test” is jelül szolgált az emberek számára, akik folyton jelet követeltek, és követelnek ma is Istentől az Ő igazán valóságos létezése bizonyítékaként.

A legtisztább szellemnek is van tehát tárgyszerű látszata, ahogyan a legsűrűbb anyagnak is van szellemi oldala, merthogy az anyag is szellemből való minőség, vagyis különféle szintű sűrítménye a szellem bizonyos részének, mely sűrítmény akár az egészében is feloldható a szellem végtelen teljességében Isten a Szellem által, ahogyan egy kiló só is feloldható egy nálánál sokszorta nagyobb mennyiségű vízben, éspedig azon víz által, amelyből az is lett, azaz amelyből az kicsapódott "szárazzá" illetve "szilárddá".

Isten mindig elsősorban szellemi emberré, azaz szellemi teremtménnyé, tiszta testű teremtménnyé lett Jézusban a Krisztusban, és nem pedig csak testi teremtménnyé, noha az itteni látszat az utóbbit inkább mutatja, mivel Jézusnak hatalmában állt ugyanolyan testet is magára öltenie, mint amilyen testünk most nekünk van, és többnyire abban járt közöttünk. A Krisztusnak nevezett test valójában tehát egy tárgyszerűen kinéző tiszta és tisztán szellemi, azaz tiszta test, szent test. Isten a Szent ugyanis Szellem (Szent Szellem), és közvetlenül nem érintkezhet az anyagi testtel, mert akkor az egy pillanat töredékrésze alatt földre le se igen hulló hamuvá porladna, vagyis úgy oszlana szét, mint a széllel szanaszét fújt, és így teljesen eltűnő füst. Az előtte még magát emberfiának nevező Jézusban azonban Isten mindig csak akkor lett emberré, mikor akaratára Jézus a tárgyi látszatú (csak tehát tárgyszerű) tiszta szellemi testét öltötte magára (így lettek ugyanis ketten egy testté), merthogy Jézusnak Istentől volt hatalma azt itt magára ölteni, és magáról levetni is, vagyis a szellemi minőségű lelki teste helyett ebben a tárgyi tartományban használatos hús-vér testet magára ölteni. (A tárgyi látszatú szellemi test, nem összetévesztendő tehát az ember finom anyagi testeivel, és természetesen a durva anyagi testével sem!)

Tudnunk kellene azonban már azt is, hogy a szellemet a testtel a szellemi lélek, míg a szellemi lelket (akik valósággal vagyunk) a testtel a levegő kapcsolja össze. A szellem és szellemi lélek egysége a testbe (az anyagba) Isten által valójában tehát mintegy úgy van a kettős orrlyukán keresztül belelehelve. A hús-vér test viszont szellemi lélek nélkül, azaz a belőle végleg kivonásával máris el fog kezdeni a legapróbb darabjaira (összetevőire) szétesni. Az isteni életerő ugyanis nem csak éltető erő, hanem összetartó erő is. Isten személyes lelkét, és annak „szilárd testét”, vagyis a durva anyagi testét is tehát ez az erő tartja össze illetve egybe, hogy így egyedileg is alkosson magáról látható képmást, ami által megnyilvánult is lehet. Ugyanezzel a céllal létezik azonban szellemi léleknek finom fizikai teste is, melyet is levethet magáról, és így már csak a vele valóban egy és azonos szellemi (minőségű) formájában illetve formájával fog élni.

A semmi anyaggal és anyagival nem vegyülő színtiszta, azaz átlátszóan tiszta, és ezért láthatatlan és megfoghatatlan levegő a közvetlen összekötő közeg tehát a lélek és a test között, vagyis a levegő a szellemi minőségű életerő közvetítője a szellemi lélekhez, aki azonban Istennel a Szellemmel a minden életerőnek is eredeztetőjével és Urával közvetlenül is kapcsolatban van, csak itt a mulandó valóságban élvén erről nem tud, mert megfeledkezett erről, ahogyan magáról, és az Igaz Istenről is.

Az isteni életerő azonban nem is csak „belebújik” a fizikai testbe, hanem azt magával körül is fogja, azaz körül is öleli. (Mindenki mondja is, hogy ő életben van.) Ez az életerő is tehát Istentől van, és ezért az Istentől van függőségben az is, hogy ez a szellemi minőségű erő teljesen is átjárhatja, azaz éltetheti-e magával a teljes testet, vagy ezt az éltetést részlegesen, időlegesen, vagy már teljesen is megszünteti akár már végérvénnyel is. (Ha tehát a magát örök fennmaradásúnak tartó anyag találta ki a testet és életet, akkor miért nem élteti a magából való testet örökké? Talán bizony nincsen erre képessége? Nahát, akkor, hogyan is lehet örök?)

A test életideje is tehát Isten által van meghatározva. Az emberi test életideje az általános meghatározáson belül is azonban mindig addig tart, ameddig Isten a fennmaradását szükségesnek találja a lelke tisztulási folyamatában. Ha tehát az már nem szolgálja a szellemi lélek tisztulását, hanem inkább visszavetné azt, Isten kivonja belőle az életerejét.

A fizikai testünk egyáltalán nem a valódi határvonalunkat jelenti tehát, mivel magunk is határtalan szellemi tudatai vagyunk Istennek, ha Vele tökéletes egységben élünk.

Emberi test birtoklásával, azaz testi erővel, és az ezeknél jóval fontosabb szellemi erővel is ellátottan balgaság tehát az embernek tovább tévelyegni, vagyis nem már csak a legfőbb jóhoz, a változatlan és elmúlhatatlan, gyönyörűséges valósághoz megtérni törekedni.

Az ember azonban nem is csak abba a hibába esik bele, hogy a finom anyagi testét hiszi a vele egy és azonos lelki testének, azaz lélek mivoltának, hanem ebben a minőségében, vagy ezt a minőséget éppen már személytelenítve is magát Isten fölé helyezi, vagyis magát tekinti Istennek. Így azonban egy olyan testben képzeli magát Istennek, vagy olyan minőségű formátlanságban, mint amilyen finom fizikai teste álomállapotában van, mely a finom anyagi értelmes tudatával avagy finom anyagi tudatos értelmével egy és azonos, ami teremti, és világítja is meg az álma szintén finom fizikai anyagát illetve világát, mely is egy mulandó világ a mulandó világban, a tárgyi valóságban. (Ilyen képzelt világba annak alapján képzelt világ egyébként a „virtuális” világ avagy valóság is, mely a legveszedelmesebb valóság a szellemi lélekre nézve, ha abba belekerül, és benne elmerül már a teljességével is.)

Az éternél is sokkal finomabb minőségénél fogva finom fizikainak már egyáltalán nem, hanem már csak szelleminek nevezhető szellemi tudathordozó forma (szellemi lelki forma avagy szellemi minőségű „test”) viszont már valóban egy és azonos a szellemi tudattal (embernek nevezett szellemi lélekkel), vagyis ez a pompázatos színeivel folyton változó éterire is már csak hasonlító tiszta és tisztán szellemi ragyogású (arannyal övezett vakító fehér színezetűként elképzelhető) forma az, ami abszolút azonos a szellemi lélekkel, de még a szellemi lélek sem az Isten, hanem Istennel ő tökéletes egységben van, Vele az Ő Őt testileg ábrázoló „tagjaként” együtt él, egy természetesen Istentől, és nem pedig emberektől kapott névvel.

(Ha részedről is valóban van törekvés az Istennel való tökéletes egységed helyreállítására, akkor tudatosan is légy mindig Istennek a Vele egy Szellemi Tudati Teljességében (Lelkében), és annak is ugyanígy tudatában legyél, hogy az Istennel egységben élő valódi magaddal vagy azonos, és nem pedig a tárgyi éneddel, és az itt a tárgyi valóságban használatos többi burkoddal, közülük is pedig a legdurvábbal, a súlyos fizikai testtel, a „cserépedény” vagy „cserépláb” mivoltoddal, amivel a földön jársz, azaz földön élsz. Annak pedig végképp ne legyél a tudatában, hogy te magad vagy az Isten. Ugyanakkor pedig többé már azt se felejtsd el, hogy a „szellem” tartalmi és formai egységű lényegséget, azaz egylényegűséget is jelent.)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.