Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A VALÓtól való való vagy

2021.02.03

Az IGAZSÁGnak van igazsága, és ez a VALÓtól való való mi vagyunk

A LÉT örökké csak van, és nem csak lenni, hanem azzal egyszerre élni is tud (képes), és az örökké „vanságának” és életének (együtt a VAGYOKságának) csak örülni tud szintén végtelenül. A VAGYOK-Isten valójában tehát a Lét és Élet megbonthatatlan EGYsége, Aki Igazságnak is nevezhető Istent a jelen létállapotunkban mi, emberek nem láthatunk. (Ezért marad mindig kérdéses számunkra, hogy: hol van az Igazság, ki és mi az Igazság?)

A jelen, azaz látható világ valóságos, de nem igaz valóságú, vagyis nem igaz igazságú. A valósága az, hogy magával ideiglenesen (időlegesen, azaz ideig-óráig) rámutat az Igaz Valóság Teljességére. A világnak teljes valótlanságáról tehát szó sincsen. Semmi olyan nem létezik ugyanis, aminek nem lenne valamilyen szintű valósága. A világ is tehát csak úgy valótlan, hogy nem igaz, vagyis nem örök valóságú. Olyan tehát, mint a délibáb, vagy mint az álmunk valósága. Van és nincs valóságú. A valós valótlanság a „nemlétezéssel” egyenlő, vagyis nem lenni semmilyen szinten sem.

Isten az egész tiszta teljességével változatlan és megváltoztathatatlan Valóság, Aki a Teljes egész Önmagát a folyton változó végtelen látszatú világegyetemként fejezi ki testileg, vagyis formailag.

Nekünk azonban az Igaz Létnek (Istennek) teljes feltárulkozása elé magunkban támasztott (létrehozott) minden akadályt el kell távolítanunk. Ilyen akadály elsősorban az egónk, és a szintén tárgyi elménk is. Ameddig ugyanis bármilyen szinten is van hatóképes egónk, nincsen, nem létezhet teljes Isten fel- és megismerés, és megértés, és nincsen Isten tökéletesen megtapasztalása sem, hanem továbbra is csak egós tapasztalat van, minden tárgyról és tárgyiról is, mivel az ego (véges lévén) képtelen a valós szellemit megtapasztalni.

Nekünk, isteni éneknek a Valóság (avagy Igazság) az igaz természetünk, Ő az isteni természetünk, és isteni természetünk még a fel- és megismerése is a „vanságunk” teljesen tiszta, boldogsággal és örömmel teli tudatos tudásának, mely természettel ismerhetjük Istent a Teremtőnket is.

Akkor vagyunk a valódi önmagunk, amikor a világot látjuk (szemléljük), de mindeközben mindig a valóságos önazonosságunk tudatában vagyunk, és ezért külsőleg már nem reagálunk a világra és tetteire. Amikor ez állandósul az esetünkben is, akkor már testtudatosság nélkül élünk az emberi testben, mely még él a világban. A testet ilyenkor már csak a szellemi lelki cselekedeteink kifejező eszközeként (testileg is megjelenítőjeként) használjuk isteni irányítással. Ha pedig még létezik a testtudatosságunk is, akkor azt erőben meghaladván a testtel együtt is az Isten általi irányításunk alatt állunk, és önmagunktól már nem cselekszünk, hanem már mindig csak Isten szerint teszünk mindent. (Ez esetben az egónk is már csak Isten szerint cselekszik, mivel teljes belénk olvadás folyamatában van.)

Az isteni énünket csak az isteni énünk által lehet fel és megismerni, a hamis énünk (tárgyi egónk) által nem, mert az csak magát fogja fel-és megismerni minden tárgyi dologban is, melyek között él. Az Istent és a közvetlen istenit viszont mindig csak „belül” (anyagtalan szellemileg, tisztán szellemi módon) lehet érezni, vagyis külső finom tárgyi érzékekkel is lehetetlen megtapasztalni. A nem igazán valóssal a Valóságot tehát nem lehet érzékelni, és így pedig megismerni és megérteni sem. A véges a valósággal Végtelent képtelen tapasztalni.

Mi most azt képzeljük, hogy az igaz „hazánkon”, avagy „házunkon” (ami is Isten) kívül élünk. Az „újjászületés” azt jelenti, hogy újra „otthon” élünk Isten gyermekeiként az eredeti természetes létállapotunkban, ami tehát nem egy fizikai értelemben vett „hely”, hanem léthelyzet, vagy inkább létállapot.

Az Igazságnak is nevezhető Isten a jelen beszéden, és a szintén testi, azaz tárgyi értelmen túl található, vagyis itt kívül sehogyan sem fellelhető, ahogyan Ő valósággal van. Itt kívül, de e külsőnek belső felében is, csakis tehát az Ő nem örök fennmaradású „torzóira”, vagyis az igaz valóságából különféle szinten hiányos, mulandó fennmaradású ábráira (formáira) lelhetünk, a tárgyi szemeinkkel, beszédünkkel, és a szintén anyagi minőségű tudatos értelmünkkel „mást” nem láthatunk Őbelőle.

Ha lemondunk a tárgyi személyünkről, és meg is tagadjuk létezését, akkor a teljes figyelmünkkel már csak a valóságos magunk felé vagyunk, vagyis ez esetben a világgal, és a világ dolgaival sem foglalkozunk már, mert minden figyelmünkkel befele, a valóságos önazonosságunk, és ezzel pedig már a Isten felé vagyunk fordulva, mivel a valóságos önazonosságunk teljes egészével az Övéből való, és így az egyező minőségénél fogva tökéletes egységben van az Övével.

A lényegi valóság, a közvetlen isteni valóság pedig akkor fog majd feltárulkozni előttünk, ha még itt rájövünk, hogy itt élvén a cselekvések végrehajtói, azaz tárgyi gyakorlatilag elvégzői nem mi isteni lelkek vagyunk, hanem a testünk, vagyis, ha eltűnik belőlünk, szellemi lelkekből annak érzése, hogy itt magunk cselekszünk tárgyilag is. (Tárgyilag mindig is az eszközünk, a testünk cselekszik tehát, mi pedig Istennek vagyunk eszközei, akiken keresztül is cselekedhet itt a mulandó valóságában Isten.)

Ameddig azonban bármit is illetően kétségeink vannak, teljességgel nem ismerjük még csak magunkat sem, nemhogy a Valóságos Istent ismernénk valamennyire is helyesen.

„Vagyok, aki vagyok.” Egész egyszerűen tehát az anyagtalan szellemi minőségű, önmagától való, magáról, és a maga létezéséről és éléséről világosan (értelemmel) tudó Tudatos Lét és Élet, Aki a Szeretet is, az egyetlen Igazság avagy Valóság. Az egyetlen Igazság létezvén létező, és élvén élő Valóságnak is mondható. A Valónak is nevezhető Egy és teljes egész Egysége önmagától létező (és értetődő is) tehát, és bizony minden valósággal létező kettősségtől mentes, mégpedig az Ővele egy teljes egésze vonatkozásában is. A Benne létező „kettősség” ugyanis mindig csak látszatvalóssággal bír, vagyis az igaz valósággal nem létezik. Különbözőségek is azonban csak a mulandó jelenségvilág, a látszatvalóság nézőpontjából léteznek. A Valóság nézőpontjából csakis tehát egyetlen végtelen Egység létezik, ami „Ő” a teljes egészével, mely teljes egészének léteznek mulandó részei is.

Nekünk pedig teljes meggyőződéssel annak kell lennünk, akik eredetileg vagyunk. Isten ÉNje teljességéből való, és ezért Ővele egységben, és együtt is létező és élő szellemi én-tudatok, Őhozzá a Szellemhez képest egészen kicsi „vagyok”-ok vagyunk, mégis belénk fér Isten, és az egész teremtés is.

Az embernek, vagyis a tudatos szellemi léleknek nem szabadna tehát a teste tudatában lennie, a testi énjében és énjével élnie, azaz nem a testtudatában kellene tartózkodnia, hanem mindig csak Isten Ővele egy Tudatában, és úgy kellene neki megtestesülten is élnie. Maga a színtiszta Isten-Tudat ugyanis nekünk is a természetünk, az igazán természetes mivoltunkkal mi is „Az” vagyunk, annak is tiszta tudatával, hogy ettől még nem mi vagyunk az egyetlen Isten.

A „megvilágosodás” valójában tehát a lényünk isteni természetének mintegy már újra is történő fel- és megismerése, mely első lépésnek tekinthető ahhoz, hogy végül már itt a mulandó valóságban megélni is tudhassuk a valóságos magunkat, az eredeti önazonosságunkat, és aztán már ki is nyilvánítsuk ezt a teljes egész isteni magunkat akár csak az isteni tulajdonságaink révén is.

A színtiszta „vagyok” érzésnek számunkra is tehát az örökkévaló, és örökké jelen levő, semmiben és semmivel nem korlátozott, határtalan és végtelen Lét és Életet (Istent és magunkat) kellene jelentenie, és nem pedig ettől a színtiszta Léttől és Élettől (Istentől) elkülönülten, ráadásul pedig Őtőle messzi távol is élő, sok mindenben korlátozott, testtel behatárolt lét- és élet-tudatot.

Mindig is azonban a bennünk lévő Istennek a Szellemnek magunkat teljesen átadás tudhatja csak számunkra elhozni a valóságos békénket és nyugalmunkat, és a „szabadulásunkat” is. Ehhez pedig a bennünk lévő Szellemnek kell a vezetőnknek, irányítónknak lennie, Aki az elménket, beszédünket, és a testünket is irányítani fogja, hogy az előbbi igaz békére és szabadságra mintegy már újra eljussunk, vagyis, hogy magunk is megint béke, szabadság, szeretet, boldogság, igazság legyünk, ami eredetileg a természetünk, ami tehát egyező Isten természetével.

Mi, VALÓtól való „valók” valóban boldogok is tehát csak akkor lehetünk, ha már soha többé nem feledkezünk el róla, hogy magunk is az örök boldogság, és örök szeretet vagyunk, vagyis, hogy közvetlenül Istenből lévén, mi is Ő a Boldog Szeretet, a Boldog Isten vagyunk, és vagyunk még a szintén valóságos béke, a hasonló isteni „jók” (tökéletes minőségek), és így a Teljesség is vagyunk, vagyis olyanoknak lettünk a tulajdonságainkban is teremtve, mint amilyenek Őneki a Teremtőnknek vannak. Hála és köszönet érte a Teremtőnek, a nekünk is Atyánknak!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hely ÉN-VALÓ

(egy-én, 2021.02.03 10:35)

Drága Testvérem EGY ÉNünkben!

Ím ma jutottam el sok évi szellemi ismeretség után oldaladra. Írásaid, műveid hiányt pótlóak, s e korban felbecsülhetetlen értéket képviselnek, mivel nem szemÉJessséged, hanem EGY ÉNi-s-ÉGünk fejeződik ki bennük. Köszönöm a magam és MAGunk nevében, hogy általad megjelenhettek eme mécsesei égi ÉNünknek, a sötétség egyre sűrűbbnek tűnő földi tengerében. Azonban mindig a hajnal előtt van a legsötétebb, s töltsön el mindannyiunkat reménnyel eme igazsága a földi létezésnek. A többit pedig ÉNükre bízva, az Ő sugallatait hallgatva remélem, gondolataid minden őszinte, Istent önMAGa Forrásaként felismerő embertársunk lelki és szellemi kiteljesedésére válnak, EGYetlen EGY ÉNünk örök dicsŐS-EGére! Légy áldott, EGY és EGYetlen Istenünkben! Hála és köszönet! Békesség és Boldogság mind-ÉN-KInek :)

Re: Hely ÉN-VALÓ

(leslie abraham, 2021.02.08 14:33)

Drága Testvérem és Barátom!
Most észleltem kedves, "Ő"-t az EGYetlenEGY-ÉNt méltatni hivatott szavaidat a jó szándékkal megalkotott és táplált, külsőségeiben szerény oldalamon, mellyel is az egyre töményebb sötétségben világolni iparkodom a MAGunk módján, remélve, hogy többeknek is a hasznára lehetek vele.
Hamarosan fogunk tudni Skype beszélgetni is, jelentkezem majd vele.
Addig is végtelen szeretettel mindent mind-ÉN-KInek. :)