Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isten, „élő lelke”, és országa Istennek nyilvánosan

2019.10.04

A láthatatlan Istennek teremtményi lelke, a szellemi lélek teljességgel anyagtalan és energiátlan szellemi minőségű lelki erőből, és nem pedig pusztán fizikai (tárgyi) erőből végzett cselekedeteken keresztül nyilvánul itt meg, vagyis a valóságos lélek is soha nem elsősorban beszéd által érzékelhető, illetve itt  észlelhető is, bár itt a földön is a gondolkodás és a beszéd is tettnek minősül. Ez pedig azért van így, mert nemző és „szülő” Atyja, a láthatatlan Isten a Szeretet mindig elsősorban, és többnyire is, a cselekedetein keresztül teszi magát nyilvánvalóvá (is) itt a tárgyi valóságban is.  Viszont a „szeretetenergiát” is küldözgetni tudásával nyilvánossá, és híressé is lett anyagi lelket azonban a felfuvalkodottságánál fogva bármilyen nagy  vagy magas „lélek” lett is az itt, soha nem szabadna összekeverünk, de még csak összevegyítenünk sem az elébb leírt valóságos szellemi lélekkel, aki „magas” lélek ezen például felhozott esetben teljesen az egója megnyilvánulása hatalmában, és vele azonosulásban is van, aki küldözgeti tehát  a láthatatlan „szeretetenergiáját” (és egyéb energiákat is) a többi ugyanilyen anyagi léleknek, aki egók  ugyanolyan felsőbbrendű viszonyban vannak a valóságos lelkükkel, mint az energiát küldők, és ezért szintén valami anyagival (leginkább pénzzel) meg is hálálják ezt a kapott csodálatos energiát. Nos hát, az egóiknak egyáltalán, a velük azonosuló, és velük egységben, velük egyetértésben levő isteni lelkeknek pedig így, vagyis az Igaz Istentől  már teljesen is különváltan,  éspedig egyedül maguknak köszönhetően semmi közük nincsen a Valóságos Istenhez, és az Ő itt szintén a cselekedetein keresztül megnyilvánuló "élő lelkéhez" (valóságos emberhez) sem, de még csak Isten országához sem lehet semmi közük sem nyilvánosan, sem pedig megnyilvánulatlanul, hanem legfeljebb is csak valami anyagi vagy energetikai „mennyországhoz”, amit hazudnak ők együttesen igazi mennyországnak.

A szintén tehát csak anyagtalan szellemi értelembe vehető lelki „magasság” is ugyanis, nem az előbbi hamisat, hanem olyan anyaghoz és anyagihoz semmi köze szellemi minőségű szellemi lelki intelligenciát jelenti, amely mindenkor, mindenhol, azaz minden élethelyzetben illetve életállapotban megtalálja, és meg is éli az Istennel való közvetlen érintkezést, vagyis tehát az Istennel való igen szoros, és maga által igaz valósággal elválaszthatatlan, avagy megbonthatatlan kapcsolatát. Erre kellene tehát már itt a földi életünk során nekünk, lelkeknek eljutnunk, vagyis Istennel a Teremtő Szellem és Lélekkel egylényegűségre kellene már mintegy újra is kerülnünk, végleg feladván ezzel a jelenleg még létező kettős lényegiségünket. Minden minőségét nézve tehát  szellemi embernek, akit a jelen nézőpontból lelki embernek is nevezhetünk (mint Istent is nevezhetjük itt Léleknek is, Szellemnek is) oda szükséges tehát eljutnia, hogy egymagában, vagyis az Istenben levő szellemi minőségű lelki teljessége mivoltában benne bírja a végtelen egész teljességével a Szeretetet jelentő „Atyát”, az Őhozzá való teljes „engedelmességet” is jelentő „Fiút”, és szintén teljességével kell bírnia a mindig önzetlenül cselekvőt, vagyis tehát az Istent szintén megnyilvánítani hivatott „Szent Lelket” is. Ha tehát az emberből („szellemi lélekből”) akár csak az egyik isteni megnyilvánulási szellemi formai lényeg is hiányzik, akkor az még nem Istenben és Istennel élő „igaz ember”, még nem igazán „isteni”, azaz Istennel a teljes egészével egylényegű lény, hanem az isteni lényegével illetve isteni lényegben eltorzult lény, aki Istenen kívül él, azaz sem a Szellem és Lélek megbonthatatlan Egysége Istenben az egy és igaz Istenben, sem pedig az Isten teremtő erejét is jelentő, Isten egymaga „szülte” Fiúban nincsen benne, vagyis Őtőlük a maga részéről még mindig külön él. Aki embernek nevezett szellemi léleknek viszont erre az isteni egymásbafoglaltságra Isten és Fia segítségével sikerül már mintegy újra is eljutnia, az nem csak Istent, hanem a mindig Ővele levő, és szintén elmúlhatatlan „országát” (egész Teljességét) is magában fogja tudni, magát pedig mindig előzetesen Istenben, és Őt követően a Fiában (s ezzel Isten teremtő erejében, az Istennel szintén egy Erőben) is benne fogja tudni, azaz mindezt a tökéletes egységben, és együtt is létezést és élést Istennel a Szeretettel megélni is fogja.

Az Isten országa pedig ellentétben a „halál országával” (melynek a jelen, egyenlőre még mulandóság alá vetett földkerekség is része) az örök fennállandóságnak országa, vagyis Istennek, és a személyes Őbelőle lévén szintén halhatatlan szellemi léleknek birodalma, melyben is viszont testből való „lélek”, vagyis az anyagi lélek, az érzelmi én, az emberi psziché nem lakhat még csak ideiglenes jelleggel sem, de a vele azonosult isteni léleknek sincsen ottan semmi helye. Ez az Írásban (Isten „Könyvében”) röviden úgy van megfogalmazva, hogy egy test sem örökölheti az Isten országát. Ami ugyanis közvetlenül testtől van, az tehát testi (anyagi), ami pedig közvetlenül az anyagtalan Lélektől van, az bizony szintén teljességgel anyagtalan lelki. (Isten helyett a testtel egységben élő lélek is tehát testi, azaz élő helyett „halott”, merthogy a test mindenképpen meg fog halni.)

Isten országának (valójában tehát az Isteni Teljességnek) ugyanakkor pedig nincsenek hivatalai sem, hanem „hordozói” vannak, akik magukban hordozzák azt, ahogyan azzal egyben Magát ennek az egész Teljességének is a központját avagy középpontját jelentő személyes Istent is. Isten ugyanis az országával is egy, vagyis vele is egységben van, vele is tökéletes egységet képez, mely egység is valósággal megbonthatatlan, mint a Teremtő Szellem és Lélek mivolta képezte egysége is. Istennek az országa is ott van tehát, ahol Isten a Szeretet van, Akinek országos hivatala nem megnyilvánultan sincsen tehát még csak egy sem, hanem Őneki csak elhívása (Magához hivatala) van minden egyes Őtőle elvált, azaz Őt és országát elhagyta lelkéhez, hogy az térjen vissza Őhozzá az országába, és éljen újra egységben és együtt is Ővele, vagyis, hogy a végtelen szereteténél fogva megbocsátva és megkegyelmezvén teremtményének az ne vesszen el a testtel és halál országával is való azonosulása révén.

Az előbbiekből pedig remélhetőleg már az is megérthető, hogy nem is csak a láthatatlan Isten szellemi megnyilvánítóin keresztül, hanem Isten szintén igaz (valóságos) szellemi lelkének, a valóságos embernek akár csak a cselekedetei révén is bizonyos szinten már nyilvánvalóvá lesz itt a mulandó valóságban is Istennek még csak az „országa” is, ami tehát így is "eljöhet" ide.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.