Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lefele menetben a magasra törő ember

2020.05.16

Mi teszi az embert (isteni lelket) egyre romlottabbá, és hová juthat ezzel

Minden ember maga teszi magát romlottá, és romlandóvá is. A legtöbben azonban úgy gondolják, hogy ettől még a legmagasabb szellemi csúcsok sem bizonyulhatnak elérhetetleneknek a számukra. Ők bizony mind igen nagyot tévednek.

Az Isten és emberszeretetet mindig is a világ, az anyag és test mindig elsődleges szeretete rombolja le, vagy egyszerűen csak helyezi és tartja is másodsorban. Az ezeknek megfelelően élő ember nevezhető viszont éretlen szelleműnek, merthogy a lelke nem a szellemével van összezárkózva, hanem az anyagi testével, és ezért a földi élettel nem képes semmi annál jobb életet szembeállítani, mely felé inkább törekedhetne. Az ilyen ember minden gondolatával csak anyagilag akar tehát élni, mindig csak anyagi élvezeteket, világi javakat akar, csak ezek után sóvárog, a szellemi javakat pedig szinte már teljesen is figyelmen kívül hagyja. Ez utóbbi (valóságos szellemi, vagyis a nem anyagi szellemi) javak megszerzésére illetve elsajátítására tehát soha még csak nem is törekszik. Ez azonban az esetében már a szellemi mélypontnak fog bizonyulni, aminek az a veszélye, hogy már nem is csak a földi létét és életét, hanem már a szellemi létét és életét is el fogja veszíteni. Aki tehát a földi életét nem arra használja, hogy Istennel, a létező legtisztább és leghatalmasabb Szellemmel a Teremtővel kapcsolatba kerüljön, az teljesen hiába élt, üresjáratnak fog bizonyulni az egész földi élete, sőt, akár még a legalantasabb létállapotba is visszakerülhet az Istennek tetszését nem elnyerő életvitelének köszönhetően, amibe végül is maga helyezi vissza magát a helytelen cselekedeteivel, melyek végett nem lesz meg a Krisztus révén megvalósítható kapcsolata a Teremtővel.

Az anyagi élet gyönyöreibe, az anyag illetve test imádatába mélyen elmerülve csakis tehát a szellemi halál állapotába van biztos eljutása az emberi léleknek. Az ilyen ember nem látja azonban be azt sem, hogy a földi élet valójában már maga a kegyelem a számára, mely életet azért kapott, hogy a szellemi lélek mivolta magasabbra fejlődhessen, vagyis itt akár már véglegesen is legyőzve az anyag és energiavilágot, föléje emelkedhessen annak, majd pedig már végérvényesen is visszamehessen az Isten tiszta és tisztán szellemi minőségű, és már csak ezért is örök valóságába, ahonnét kiindult, azaz ahonnét ezt a jelenlegi életét is kapta Istentől.

A makacs tudatlanságának köszönhetően nem látja tehát be az ember, hogy a földi élet mintegy az elő-lépcsője annak az életnek, amely aztán már ezzel mintegy megerősítetten is örökké tart az ő számára is. E tudatlansága okán elviselhetetlen a számára a testi halál gondolata is, ezért fél a haláltól, és attól is, hogy az életét idő előtt is elveszítheti. Ugyanakkor pedig ezért hihetetlenül erős az élni akarása is, és ezért tesz meg mindent, hogy megvédje, és minél jobban meghosszabbítsa az anyagi életét.

A lélek továbbélésének hitében élő ember viszont a hitének erősödésével elveszti a haláltól való félelmét, mert már jól ismeri a földi élet értelmét és célját, és tudja azt is, hogy a halál egyszerűen csak egy átmenetet képez ahhoz az élethez, mely örökké tart. Aki pedig nem ebben hisz, az itt egyszerűen elmulasztja a maga örök életre való felkészítését, amivel viszont inkább készíti fel magát a szellemi halálra, mely bizony még a testi meghalás folyamatánál is borzalmasabb életet, azaz már vég nélkülinek tűnő szenvedést is jelenthet a lélek számára. Ez a további élete tehát a földi életéhez hasonló élőhalott, ámde már csak szenvedésből álló állapotból fog állni a szelleme, lelke, és természetesen az ott használatos teste vonatkozásában is, ami majd amolyan félig anyagi szerű test lesz. Amely ember fél a testi haláltól, az, ha öntudatlanul is, de ettől a haláltól fél igazán. Aki azonban ebbe a halálba akar zuhanni, mert megveti Jézust a Krisztust, a Megváltó Istent, aki őt ettől a sorstól megmenthetné, sőt, végleg is megszabadíthatná, oda is fog jutni. Onnét viszont már igen lassú és hosszú (valószínűleg ezer isteni évig tartó) folyamat révén tud majd újra felemelkedni arra a szintre, hogy egy esetleges újabb fizikai testet öltést követően már maga is beléphessen az Isten örök birodalmába. Az ilyen léleknek pedig még az is igen sokáig fog tartani, míg meggyőződik felőle, hogy a lényegi mivoltával a testi halálát követően mégsem múlt el, viszont ebből az újabb szerű tetszhalott állapotából csak akkor fog kiutat találni, ha ehhez ő maga is Krisztus Jézust, azaz magát a Megváltó Istent fogja segítségül hívni, akit itt a Földön sehogyan sem akart elismerni, hanem inkább már csak kigúnyolni, illetve megvetni, megtagadni akart, és mindezeket meg is tette, vagy éppen csak mindig mellőzte Őt, és így az Igaz Istent is. Krisztus Jézus ugyanis az egyetlen, aki ismét igazi, örök, és mindig csak gyönyörűséges, vagyis minden kártól és ártalomtól mentes, örömmel, boldogsággal teljes életet ajándékozhat neki is. Ezek a lelkek azonban érzik is, hogy szellemileg milyen sekélyes illetve szegényes állapotban vannak, és valójában ezt a tudatot, mint félelmet viszik át a testre, mely által a test addig védekezik a halál ellen, amíg erre képes lehet. A halálfélelem lényegében tehát az ember hiányzó lelki érettségének a beismerése. Az ilyen ember hiszi tehát úgy, hogy a halálával csak még mélyebb és sötétebb éjszakába fog eljutni a maga jelenlegi szellemi sötétségéből, melyet szintén a saját akaratából nem hagyott megvilágosodni. A halálfélelem egyben jelzi is tehát, hogy a lélek milyen állapotban van. Az ember (lélek) azonban minél inkább gondoskodik a testről, vagy már csak a testről gondoskodik, csak vele, mint anyaggal és energiával törődik, annál kevesebb lesz, illetve annál jobban csökken benne a lélek továbbélésébe vetett hit, még ha ellenkezőjét szajkózza is. Az ilyen lelkek tehát egyáltalán nem felfelé, a legnagyobb szellemi magasságok felé törekednek, hanem egyenesen lefelé, még ha az itteni látszat ettől teljesen mást mutat, akkor is. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.