Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mennyei, földi, és köztes testek

2019.10.20

Krisztus a láthatatlan Istennek teljes szellemi ábrázata, avagy szellemi megnyilvánulása (ami azt jelenti, hogy Istennek szellemi minőségű teljes egész lelki formája, azaz Isten teljes arculatú teljes egész szellemi teste, avagy szellemi alakzata (teljes képe). Ennek a szellemi fejű, és szintén szellemi minőségű lelki testnek, vagyis „tiszta (szent) testnek” azonban semmiféle köze nincsen semmi más testhez, még tehát a jelen hús-vér emberi testhez, de még csak az emberi, vagy más lények által magukra öltött energiatesteknek egyetlen válfajához sem, vagyis azok, ha hasonlítanak is valamennyire erre a tiszta testre, mind teljesen más minőségek. (Ezt a tiszta testet nem érinthette meg a magdalai Mária, aki sem volt „Magdolna” sohasem.)

A világosságot elhagyva legtöbb értelmes teremtmény elveszíti a világosságát, a Krisztus Jézusi lélek viszont az egész teljességével itt is világosság volt, vagyis Istennel tökéletes egységben létező és élő, szerető isteni tudatos isteni értelmi én volt a teljes egészével. Ennélfogva volt meg Őneki az a képessége, hogy egy szempillantásnyi időn belül át tudta magát változtatni egy ugyanilyen fizikai testű emberré, mint amilyen testünk most nekünk is van, és azt pedig ugyanígy bármikor „elváltoztathatta” (visszaváltoztathatta) az elébb leírt mennyei testévé is, amit viszont azoknak időleges megerősítésével láttatni tudott  a jelen emberi szemekkel is. (Saul szemei ehhez nem voltak előzetesen megerősítve, így neki Jézusnak rendkívüli ragyogó fényességként észlelhető szellemi világosságától megvakulása után úgy lett visszaadva a látása, de nem teljesen, hogy később el ne bízhassa magát.) Az elváltoztatott testében láthatta tehát őt a három tanítványa a hegyen, és így láthatta őt a látomásában János, a szeretett tanítványa is, aki Krisztusnak legdominánsabban a szeretet tulajdonságát nyilvánította meg magával. Természetesen Jézus a Krisztus ezen két test közötti finom fizikai testeket is képes volt magára ölteni, melyek viszont már sokkal jobban hasonlítottak a jelen fizikai testre, és azokban is megnyilvánulhatott az emberek előtt, mikor például azoknak a fizikai betegségeit gyógyította meg. (Ezért is tiltotta, hogy a gyógyított emberek erről beszéljenek a többi embernek.)

Isten tökéletes „temploma” kizárólagosan tehát szellemi minőségű „ékes lelki hely” (teljesen és tökéletesen tiszta, azaz ragyogó tisztaságú és fényességességű lelki test), vagyis aminek az égvilágon semmi köze nincsen még csak semmiféle tárgyi templomhoz, semmiféle tárgyi dologhoz (és még csak tárgyi fényhez) sem, azaz nincsen közvetlen kapcsolata ezekkel, de még csak a mi jelen fizikai testünkkel sem. A lelki test anyagtalan szellemi minőségű test, a fizikai pedig fizikai, azaz tárgyi test, anyagi vagy finom anyagi test. Még tehát az összes energiatest is tárgyi test (még az itt hibásan az embernek „lelkének” nevezett, súlya is mérhető mentális én, azaz tárgyi gondolati én test is), persze hazudni azokat is lehet szellemi minőségűnek, mint azt az ezoterikus „mesterek” és híveik is teszik, a sok szintén erről is tanító „atyapappal”, meg egyéb más, szintén a maguk nevével, vagy azzal is jövő szellemi és lelki vezetővel együtt az asztrális, és éteri testtel is, melyek is ettől még változatlanul csak energiatest változatok maradnak, melyekben és melyekkel a különféle dimenziók különféle atmoszférájában lehet a léleknek élnie.  Az itt mentális testként, és az auraként ismert is tehát energiatest, vagyis ezek mind-mind tárgyi minőségek, és a di-menziókban (a „di mens”, azaz kettős lényegű világokban) használhatók, és így mind mulandóak is, vagyis mind teljes szétbomlással, feloszlással, vagyis teljes elenyészéssel végzik, mint az ezekkel a testekkel ellentétben itt viszont jól látható füst, köd, vagy vízpára is. Ez azonban a tiszta szellemi testről, a szent testről nem mondható el, mert az örök minőség, és bizony teljességgel anyagtalan és energiátlan, azaz teljesen más azoktól, mivel azoktól is teljesen tiszta.

Vannak tehát az itteni legdrágább drágakövekéhez hasonlítható fényességes ragyogású mennyei testek (teljességgel anyagtalan és energiátlan, ragyogó szépségű lét- és életformák), vannak földi testek, azaz érzéki testek (melyeknek nincsen az előbbi igazi „fényességük”, azaz nincsen a személyes isteniből való önfényük, és így sötét, azaz akár teljesen világosságtalan lét-és életformáknak minősülnek), és vannak ugyanilyen anyagú égitestek is, de vannak olyan égitestek is, melyeknek fényes csillogásuk, vagyis fizikai fényük is van, melyeknek fényerősségét ellentétben a mennyei testekével, szemmel, és hozzá igazított műszerekkel mérni is lehet.  A valóságos léleknek az ővele egy és azonos lelki teste az egészével szellemi, éspedig teljesen tiszta szellemi minőség lévén már tehát mennyei testnek minősül már csak azért is, mivel annak csakis nem anyagi fényességes ragyogása, azaz csakis minden sötét, és homályos folt nélküli (szeplőtelenül tiszta) szellemi világossága van, és hát innét illetve ezekből  az előbbiekből adódik, hogy minden testnek más „dicsősége”, azaz más és más világossága van, legyen az mennyei, vagy pedig földi, azaz anyagi, vagy éppen a kettő közötti finom anyagi kategória. Magát a Földet, és a Föld ege fölött látható égitesteket mondhatjuk tehát anyagi vagy energiatesteknek, melyek közül tehát vannak testek, melyek fizikai világosságot, azaz valamilyen mérhető fényerőt, tárgyi fényerőt (is) bocsátanak ki magukból. Az pedig, hogy teljesen más a dicsősége a mennyei minőségnek, nyugodtak lehetünk benne, hogy minden földön élő ember számára, de még a már innét egészen a Szíriuszig, vagy éppen a Szaturnuszig „felemelkedett mesterek” számára is egyértelműen ki fog derülni Jézusnak a Krisztusnak második ide eljövetelekor.

Krisztusnak második eljövetele valójában azonban egyszerűen csak az elrejtettségéből megjelenése lesz Isten teljes dicsőségével egyetemben. Isten dicsőségének „fénye” (felülmúlhatatlan tisztaságából is adódó tündöklő ragyogása) hatására pedig a még akkor is anyagi testben élő Isten-hű lelkek, a „patyolat tisztába” tett (fehér gyolcs ruhájukat rájuk segített, azaz nekik eredeti teljes tisztaságukat visszaadott) lelkek hús-vér teste egy szempillantás alatt el fog változni teljességgel anyag és energiamentes lelki testté, és így a már újra is teljessé (teljes egésszé, azaz „beteljesedetté”) és megdicsőítetté (és még újjászültté is) is lett lélek  szintén nyilvánosan (testi szemekkel is érzékelhetően, merthogy Istennek ez sem lehetetlen) is jelen lesz a Földön együtt tehát Krisztussal, Aki innét  fel fogja emelni őt az e célra (megint) felvett felhőszerű alakzatába, és vissza fogja vinni Magával Istenhez az örökkévalóságba, vagyis az Isten világába, Istennek örök országába, az Ővele tökéletes egységben levő egész Teljességébe, mely ország tehát mindig ott (is „ott”) van, ahol Ő van. A jelenvaló gonosz világból menekít ki ezzel minket a mi Urunk Jézus a Krisztus, éspedig az Isten akarata szerint, Akinek legyen ezért dicsőség mindörökkön örökké.

Itt végül, de a legfontosabbat (mennyeit), és az annál kevésbé fontos (csak utána fontos) földi testet már említve, már csak zárójelben említeném újra meg, hogy tehát vannak az előbbi kettőhöz (mennyei és földi) képest is más testeink is, melyek is a mulandó testi egészünknek részét képezik. Ezek közül is azonban a legfelkapottabb az „asztráltestünk” a mai modern ezoterikus tudósainknak köszönhetően, mivelhogy a földi testünk alvása idején az egónk a jelen testünkhöz hasonlítható, finom anyagiakból álló asztrális testben működik tovább, akár még velünk együtt is, ha vele már teljesen is azonosultunk, mely már rendkívül finom anyagú test a durva fizikai test fölött mintegy lebegő helyzetben van, és gondolati gyorsasággal közlekedik. (Az ego azonban annak révén bármely finom fizikai léttartományban, azaz másik dimenzióban tartózkodik is, ott is minden történést dramatizálni is fog az egészen a végleges végéig fennálló kettőssége végett, és persze a halál-tudata, vagyis a halállal végzéséről bizonyossággal való tudása végett is. ) Az asztrális test valójában tehát egy tárgyi én-tudatot (egót) is hordozó eszköz, mely a jelenleg használt durva anyagi dimenziótól sokkal finomabb anyagi minőségű dimenziókban használható test viszont sokkal finomabb érzékeléssel is bír, mint amikre a jelen tárgyi test az öt érzékszervével, valamint a tárgyi tudatával, és szintén tárgyi értelmével (a hatodik és hetedik érzékével ) képes, és tehát az a test magasabb tárgyi képességű más vonatkozásokban is. Ez a még a neve is elárulja, hogy valójában csillagközi finom „porból” (csillagok részecskéiből) álló, végül maga is „levetésre” és enyészetre kerülő asztráltest egy különleges fényszál szerű anyagin keresztül van kapcsolatban a fizikai testünkkel, ameddig azt Isten élteti.  (A Bibliában is van szó erről az „ezüst szálról” vagy „fonálról”.)

A fizikai és az asztrális sík között azonban egy szintén fátyolszerű elválasztás (is) van, amit, mint magához az asztrális „utazáshoz” is, ehhez is elég erős, vagy erővel  ehhez szellemi oldalról megtámogatott lelkeknek ki lehet csak résnyire (belelátásra), de kapuszerű nagyságban is nyitniuk, mely utóbbin már átközlekedni is lehet egy jelenleginél már tehát magasabb minőségű másik duális valóságba, és lehet így menni tovább, egészen a mennyei magasságok határáig. Isten azonban Maga is átjuttathatja az Őhozzá ennél az asztrálisnál is már jóval közelebb eső valóságokon is nyitott kapukon is a lelkét, és megteheti ezt erre megbízott és fel is hatalmazott (személyes erejéből ehhez is neki Maga adó) angyalain keresztül is, és egyedül is ki-be járást is biztosíthat az ehhez is már elég erős tiszta és teljes lelke számára egyaránt az örök, és nem örök fennmaradású világaiba.

Az előbbiekből pedig remélhetőleg már az is megérthető, hogy ameddig mi, lelkek dimenziókban, vagyis kettős létrendszerekben mozgunk (élünk), addig ezeknek atomos (rezgő képességű finom anyagi részecske) szférájával egyező testeket szükséges magunkra öltenünk és levetnünk, melyeknek viszont egyike, még a legfinomabb energiatest sem egyező teljesen a mennyei testünkkel, a tiszta testünkkel, mely tehát egy és azonos a teljességgel anyagtalan és energiátlan lelki „testünkkel”. (Itt a közvetlenül a Világosságban élésre alkalmas „világosság-testünkről” van tehát szó, mint testetlen „testről”, ami tökéletesen egy és azonos velünk szellemi lelkekkel, azaz Világosság fiakkal.)

Az egész lélekszemélyiséged drága barátom (aki valósággal vagy), bizony a szellemi minőségű felülmúlhatatlan Erőből, Lélekből, Életből, Istenből, a Szentből (a makulátlanul Tisztából, azaz a Makulából), a Világosságból van, vagyis a teljes egészével nem mulandó minőségből áll, és ezért még csak véletlenül se higgyed el a hitető lelkeknek, de a főjüknek se, hogy a te szellemi minőségű tested egy energiatest, mert arra igen csak rá fogsz magad is fizetni! Így ugyanis továbbra is halott marad a lélek mivoltod, és esetleg még legaljára is leeshetsz a nem mennyei, hanem attól „balra” eső léttartományoknak, a sötét világoknak, éspedig éppen oda passzoló öltözékben „ékeskedvén”, azaz ugyanolyan koromfekete „ruhában”.

Itt pedig már azt is el kell mondani, hogy csakis mesebeszédekben létezik, azaz valósággal  soha nincsen „előző élet” még bizony csak egy sem (nemhogy számtalan sok!), hanem Isten a Lélek hasonlatosságára  csak folyamatos élet van a mi lelki személyiségünk számára is, mely kezdetétől fogva folyamatosan létező és élő élet(-személyiség, azaz „vagyok” nevű kis „lét és élet”-tudat) különféle lét és életformákból álló lét és életrendszereket érint, körbejár, vagy pedig jár  Isten nyomdokain akár teljes egészükben is be, ideiglenesen bennük élvén az adott létrendszer matériájából álló, szintén úgy teremtett, és aztán pedig sokasított formát (testet) magára öltvén, mígnem felnőtté, azaz „éretté” nem válik. A kettős létrendszerek finomabbjai esetében azonban hiába is beszélünk tér és időnélküliségről, még ha bennük élvén, vagy rajtuk csak áthaladván ilyen érzetünk is adódik, merthogy a jelenleginél magasabb dimenzióban is ez e kettő mulandó dolog is változatlanul megvan, csak a jelen legsűrűbb anyagi minőségnél jóval „hígabb” kivitelben, ami kelti az ezt a rendszert elhagyó lélekben azt az érzetet, hogy ő már a teretlen és időtlen valóságban, Isten mennyei valóságában tartózkodik. Még tehát csak ennek révén tudja jól átvágni őt az Istennek gonosszá lett szellemisége, aki ezekbe a léttartományokba lett levetve a mennyei tartományokból. Ez tehát egyáltalán nem igaz, merthogy a valósággal teretlen és időtlen valósága előtt Istennek, még egy nagy „közbevetése” is van, amin az innenső testek révén még csak átlátni sem lehet műszer, azaz szintén valami művi eszköz használatával sem. Tárgyi test oda (a mennybe) pedig még csak a lábát se teheti be. (Miféle mennyben járhatnak tehát a mi ezoterikus mestereink asztrális utazással oda bejutva, de csak egy közönséges ember is az asztráltestével járhat-e ott a valóságos mennyben, mivelhogy onnét, még ha esetleg bejutna is, azonnal ki lesz hajítva? Talán nem ez lett a tisztátalanná lett gonosszal is? A Világosság angyalai itt a mulandó valóságban hordhatják legfinomabb energiatestről is tehát csak szemekkel látva lehet azt mondani, hogy az olyan fehér (fényű), mint a hó, merthogy valósággal még az sem olyan, hanem csak „piszkos” fehér, amivel viszont ha be is jutna a mennybe, amire is csak esetleg a főgonosz tudhatna képes lenni az előbbi világosság „gúnyát” magára öltve, biztosan ki lesz onnét taszítva vagy hajítva majd akkor is, és ezúttal a külső sötétségnek már  a legaljára, és aztán majd az elengedése után egy másik alkalommal már más rosszban, egy végzetes rosszban is része lesz végül, természetesen a híveivel együtt.

Az előbbiekből azonban már arra is ráébredhetünk, hogy jelen testi életünk valójában egy közös álomátélésnek (vagyis egy van és nincs minőségnek, és ilyen minőség lett maga a gonosz is) felel meg (ami álomszerű valóságot egyébként néha a tárgyi tudósok is mondanak róla) a teljességgel anyagtalan lelki személyiségünk számára (akik valósággal vagyunk), aki a jelen mellett még több ehhez képest finomabb, és jóval finomabb anyagi minőségekben is megélheti az anyagi (tárgyi) életet, az álom- avagy árnyékéletet, melyek is mind álombéli valóságok, ami álomvilágokban is tartózkodván a szellemi lélek tovább álmodhatja (képzelheti) ezeket a nem valóságos, nem igaz, hanem csak képzelt, csak látszatra létező valóságokat, és bennük még bizony magát is. Ez esetben tehát ezek már áloméletbeli álmoknak minősülnek. A finomabb áloméleteknek  lefele irányban végeredményének tekinthető tehát a jelen legdurvább avagy legsűrűbb álomélet, a szilárd látszatú anyagban, a szilárd testben való élet, mely életet is megélve ébredhetünk aztán már teljesen is fel, és kerülhetünk ezzel vissza az eredeti teljesen éber létállapotunkba, és eredetünk igaz valóságába, az örökkévalóságba is vissza, melyet valósággal tehát még csak el sem hagytunk, annak magával ezeket az illuzórikus létezésű valóságokat teljesen, de azokat érintetlenül átfedése végett. Mint ahogyan onnét eljöttünk, visszatérnünk is „oda” azonban mindenképpen szükségszerű, hogy magunk is semmivé ne váljunk, ami lesz egy bizonyos szintén mulandónak megalkotott idő eltelte után a sorsa minden ilyen nem igaz valóságnak, hacsak azt az Igaz Élet, vagyis Isten a Szeretet teljesen át nem hatja magával, és örök „lakóhelyei” közé nem emeli, azaz teljes egészével igaz valósággá, vagyis örök valóságává nem teszi (teremti) a tehát még csak elképzelt, azaz megálmodott valóságát illetve világát. (Abba is belenyugodhatunk tehát, hogy az egész csillagvilág, és a csillagközi világok is mind, beleértve tehát még a később teremtett többi égitesthez képest periférikus elhelyezkedésűnek tudható Földet is, kivétel nélkül mind duális, éspedig „vizuális”, azaz csak látszatra létező valóságok az Isten képzeletvilága, az itt éteri és asztrális névvel ismert világ egészében, mely valóságok közül kiválasztott valóságot Ő a teljes Magával már a teljes egészében is átjár, „készíthet”, azaz teremthet belőle a legközvetlenebb világegységébe (ami olyan igaz, azaz olyan örök fennmaradású, mint Ő) tartozó szintén igaz valóságot, ami tehát az Ő szándéka a földi valóságával, vagyis a szintén „embert” is jelentő Föld teljes egészével is. Nos hát, az egész teremtett örök világ ennek a már hatalmasnak számító testnek a teljes egészével való tisztává, és tisztán szellemi minőségűvé teremtésére, és felemelésére vár a mennyei valóságok közé, mely még az isteni világot soha el nem hagyott lelkek számára is isteni csodának fog számítani, hát még majd nekünk!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.