Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szellemi világosság

2018.04.02

A szellemi lélek, ha alvó állapotba kerül is, nem igazán alszik, mert valójában marad valami kis ébersége ez esetben is. Szüntelenül ugyanis, azaz még a más irányokba való tévelygései ellenére is, csak a „világosság” felé tart, vagyis még a sötétben botorkálva is folyton csak felfelé, az örök világosság felé törekszik. Ezért éri őt mindig kellemetlenül az is, amikor annak alvását követően vissza kell térnie a jelen testburokba, mely hozzá képest sűrű és sötét fizikai test is tehát inkább csak korlátozza őt a teljes és tökéletes szabadsághoz szokott mozgásában, ahogyan a többi anyagi környezete is ugyanezt teszi vele.

A „túlvilág”, vagyis a szellemi világosság világa viszont szellemi értelemben is az anyagi világ egészén „túl”, lényegében azonban afölötti elhelyezkedéssel elképelhetően létező, és ráadásul pedig a mulandó anyaginál jóval nagyobb realitással rendelkező világot illetve valóságot jelent, és soha nem pedig valamiféle holt anyagi testek lakta szellemi birodalmat, melyben azok változatlanul folytathatják az anyagi életüket. Minden róla alkotott tévhiedelemmel ellentétben a szellemi világ illetve világosság tehát jóval nagyobb realitással bír, mint önmagában az egész mulandó anyagi valóságot jelképezte Föld, melyen az embernek tulajdonképpen azért kell „átutaznia”, hogy ezáltal visszajuthasson az igazi hazájába, az eredete tiszta és tisztán szellemi minőségű világába, mely szellemi valóságnak tartalmi és formai megjelenülése egy és azonos, ellentétben az anyagi valósággal, melynek formai megjelenülése szemben a tartalmi megjelenülésével mulandó, vagyis vele nem azonos, hanem tőle más minőségű. Az előbbieket is világosan megértő szellemi látást általános esetben azonban csak röviddel a földi léte befejezése előtt kaphatja meg az ember, de az ember gondolkodását is egyedül csak az elébb leírni próbált valóságos igazság tudja igazán, azaz teljesen és tökéletesen világossá tenni.

A felébredt szellem, vagyis a már mintegy újra is mindig teljesen éber szellem tudása teljesen más tehát, és jóval magasabb is, mint az anyagra  és energiára lekorlátozódott tárgyi értelem tudása, noha a tárgyi értelem (anyagi szellem) elképesztően nagy anyagi tudással is bírhat. A szellemi világosság állapotában azonban az ember érzőképessége is már összehasonlíthatatlanul is túllép minden anyagi érzékelésen, és ezért a megismert anyagi tapasztalások sorra el is vesztik a jelentőségüket, és végül pedig már a jelentésüket is, vagyis azok a valóságos szellemihez képest mind hiábavalóságokká (tiszta és igaz valóságból nagyon is hiányos dolgokká) minősülnek az éber szellem szellemi szemében. Az igazság világos „fényében” viszont a hazug tudás egyáltalán nem is tud megmaradni, mert ez a szellemi „fény” (valóságos világosság) taszítja azt, de a hazug tudás illetve tudat irtózik is az igazság világos fényétől, ami tehát egyáltalán nem fizikai fény, de még csak fényenergia se.

Alacsonyabb szellemi állapotú emberre azonban nem lehet átvinni a magasabb szellemi tudást, mert az mindig is csak annyit tud belőle megérteni, mint amennyit a szellemi szintje megenged amire eljutott. A vélt tárgyi avagy anyagi állapotánál a fejlődésében megtorpant szellemi tudat még tehát az alacsonyabb szintű szellemi tudásban is csak tárgyi avagy anyagi értelmet fog keresni, és természetesen találni és érteni is. Ezzel pedig egészen addig így lesz, míg Isteni ösztökélésre és támogatással a maga erejével fel nem emeli szellemi tudati önazonosságát az anyag fölé. A viszont már csakis közvetlen isteni segítséggel történhető ott is tartásától, és szintén már csak közvetlen isteni vezetésétől kezdődően azonban már akár gyors ütemben is emelkedhet a szellemi tudat fokról fokra felfelé, mégpedig egészen az itt az anyagi világban tartózkodván már elérhető igaz szellemi szintig illetve magasságig, mely aztán már feljogosítja őt a szintén anyagtalan és energiátlan, és már legtisztábbnak is nevezhető szellemi valóság egészébe történő be is lépésére, vagy akár még az oda való ki-be járásra is, ami utóbbiak is azonban Isten és Fia nélkül elképzelhetetlenek a szellemi lélek számára. A makulátlan szellemi világosság világa valójában tehát a mintegy már újra is teljességével megvilágosult, és az eredetüktől fogva tökéletesnek megmaradt szellemek világa. Tökéletesnek lenni annyi, mint a létező legtisztább szellemi ismeretek világosságában állni és járni (élni), és ezt a világosságot terjeszteni. A tökéletesség állapota lényegében tehát az, amikor az ember Isten segítségével legyőzve az előtte még létező világossághiányos illetve világosság nélküli állapotát, maga is szeretetteljes teljesen tiszta lét- illetve életvilágossággá (ragyogva világító szellemi lelki „fénysugárrá” lesz) Isten mellett örök boldogságban.

A tiszta szellemi már tehát mindig csak felfelé tör. A tiszta és tisztán szellemi javakkal az igazán látó, mert már valósággal is felvilágosult, teljesen éber ember azonban többé már nem úgy van, mint a világiakkal. A világi értékeknek ugyanis a megszerzésükkel már megszűnik az elérésüknek nem is csak a vágya, hanem még csak a reménye is, hogy azok az elért tárgyi dolgok maguk is nem szűnnek még csak a megkedvelt formájukkal illetve állapotukban is létezni. A valósággal tiszta, és már csak ezért is elmúlhatatlan szellemi javak birtoklása ezzel szemben határtalan és korlátlan, és azok minél magasabb szintű megnyilvánulásának elérhetősége reménye is állandóan megvan, és szintén örökre meg is marad. Így pedig a tisztaságát (teljes világosságát) újra is elnyert, és abban meg is állapodott szellemi már örökké csak előre és egyre följebb megy, mivelhogy az más jellegű illetve irányultságú mozgást avagy tevékenységet ez esetben már még csak nem is ismer. Az összes földön fellelt, és még fel nem lelt (mélységekben rejtőzködő) ókori kő-obeliszk is mind ez utóbbit szimbolizálja, csak egy ideje sajnos már teljesen más értelemben, mivelhogy tárgyi emelkedéssel tárgyi magasságra, vagyis a fényességes Napra céloz mind. Természetesen azonban emellett a földi jelentése mellett megvan az a jelentése is, hogy az anyagiból kiindulván is legvégül csakis a tiszta és tisztán szellemihez lehet eljutni. Isten azonban Jézus a Krisztusként, vagyis élő szellemi példaként is ugyanezt mutatta be, végleg elvetve ezzel az időközben elavulttá is lett anyagi példázatokat, mert azokkal az ószövetség idején is használt kőből készített példázatokkal is inkább csak félre lettek, és sajnos vannak is vezetve az emberek az ördögnek „köszönhetően”. (Isten ezért szólt már az ószövetség idején is ellene az emberek állította naposzlopoknak, azaz napvallásoknak, napisten imádatoknak is.) Pedig az anyagi világban igenis lehetséges úgy élni, hogy az ember nem mellőzi az anyagot illetve anyagit, de ennek ellenére mégiscsak már csak Istennek a Szellemnek, illetve még a szintén valóságos és tiszta szelleminek hódol be, vagyis ha a vele kapcsolatba kerülő anyagot és anyagit csak arra használja benne is élten, hogy általa, vagyis annak is segítségével eljusson az elébb leírt tiszta szellemi törekvéséhez, illetve aztán már céljához is.

Őszinte szívvel kívánom, hogy Isten Krisztusa által adja neked is meg a teljességével egyetemben tökéletesen tiszta szellemi világosság mivoltodat, a „Világosságnak fia” szellemi személyiségedet, hogy már örökösen is örök életed legyen Istenben, és Istennel ugyanígy együtt is élhessél az Ő örökkévalóságában, de az attól más isteni tartományokban is, ahová Isten elküldhet valami feladattal, hogy azt ott elvégezd!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.