Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Igazsággal kapcsolatos igazságok

2019.03.06

Az önmagát, másik embert, vagy egy Istentől szintén más másik szellemi lényt istenítő, azaz Isten helyett Istennek tartó ember e tettével istenkáromlást végez.

Ha erőszakos vagy, akkor a magad és a Föld elpusztításán dolgozol igen nagy vehemenciával, vagyis még nem az Igaz Istennek vagy embere, hanem valaki teljesen máshoz, az Isten ellen lázadó gonosz szellemiséghez, az embereket Isten előtt vádoló hamis istenhez az emberölőhöz tartozol, hiába is mutatod így „jó embernek” (is) magadat.

Az emberek ma már nem is gondolják, de megigézésnek számít az is, ha valakivel mást, mint az igazságot hitetünk el, és azt az embert a hitetés szerinti cselekvésre bírjuk.

A nem igazságot, vagy nem igazságot is cselekvő ember nem az Igaz Istentől való. Ezek az emberek mind még mindig a gonosz hatalma alatt vannak, ha folyton Istenről, és Fiáról tanítanak is. Ők ugyanis a szándékaikkal és a gondolataikkal is inkább vannak a gonosz szolgálatában, vagyis csak mondják, hogy ők igazságot szóló és cselekvő emberek.

Aki szenved, annak szüksége is van rá a szellemi fejlődése (szellemi lelki nemesedése, tisztulása) végett, mert még csak abból tud tanulni valóságos embernek, Isten szerinti embernek lenni.

A szellemi történések rajtunk keresztül nyilvánulnak meg az anyagi körülmények között. Az eseményeket, történéseket, és a többi életkörülményeket is azonban első fokon EgyMaga az ÉLET (Isten) alakítja, amiknek illetve amikre kell jól megfelelünk, hogy  valóságos lelkileg fejlődjünk (isteni szeretetben és értelemben növekedjünk), ami így itt már tárgyilag is ki fog fejeződni a hozzáállásunkban illetve reagálásainkban.

Minél inkább barátkozol a jelen világgal, és az egész tárgyi (mulandó) valósággal, annál inkább ellenségeskedsz Istennel.

Ősbűnnek igazán csak az Isten, és közvetlen világa, az örökkévalóság helyett a mulandó valósághoz való ragaszkodás vehető.

A valódi böjt az, amikor az egész világtól és dolgaitól (azaz nem csak élelmiszerektől) teljesen elvonod magadat, és így mintegy már újra is szellemben (és ezzel a vele egy igazságban is) vagy, vagyis a magad részéről is az egyszerűen Igazságnak is nevezhető Istenben, és Istennel együtt is vagy, és ugyanígy vagy az Ő Fiával is. Az emberek azonban inkább nem böjtölnek, mert nekik már csak a földi boldogulásuk az igazán fontos.  Amellett pedig a földi értelemben vett tevékenység illetve alkotás lett a fő célunk, vagyis nagy tárgyi tettek véghezvitelét tettük meg a földi boldogulásunkkal egyetemben a földi életünk értelmének, és céljának is.  A szellemi minőségű lelki mivoltunkkal már semmit sem törődünk, a Valóságos Istennel és vele (a valóságos magunkkal) szinte már semennyit se foglalkozunk. Az pedig magunk vonatkozásában már szóba sem jön közöttünk, hogy elsősorban nem is testi, de nem is „anyagi lelki” (azaz „pszichés” avagy „emocionális”), hanem teljességgel anyagtalan szellemi lelki kielégülést kellene keresnünk.

Az sajnos még nem tud igazán szeretni, aki elvárja, hogy őt szeressék, mert annak önző szeretete van, vagyis, ha nem így mondja is, csak magának, vagy elsősorban magának akar szeretetet. Szeretetre kényszeríteni pedig senkit nem lehet, ahogyan arra sem, hogy ne szeressen. A szeretet elvárása tehát kőkeményen önzés, a legvadabb önző szeretettel élés, mint ahogyan a szeretetnek elutasítása is az.

Amikor az ember már egyáltalán nem mondja, hogy ilyen-olyan, vagy ez vagy az vagyok, hanem minden élethelyzetben és életkörülmények között élvén csak azt tudja biztosan, hogy ő most is Istennek a megtestesült igaz szeretet lelke, ahogyan mindig is, és tehát mindenhol tartózkodván is, akkor, azaz soha nem elfeledkezve erről, minden itteni szituációban is aszerint fog  gondolni és tenni is, vagyis mindent mindig úgy cselekszik, hogy azt mindig csak az Istentől való szeretetével teszi, hogy az így senkinek se az ártalmára legyen, hanem  egyaránt mindenkinek mindig csak a hasznára illetve javára.  Ez esetben, vagyis az így szerető lelkek számára már nincsen még csak egymástól függés sem, nincsen „én vagyok”, és még csak „enyém” sem, hanem csak a „Vagyok”, azaz csak EgyMaga Isten van igaz valósággal, Aki mindig csak jót tesz, akár rajtunk keresztül is, vagyis ilyenkor bennünket hozzá eszközeként használva. Magunknak is azonban mindig csak az önzetlen szeretet hatalmával szabadna bármit is tennünk.

Nincsen teljes hatalma és teljes bölcsessége (se) annak, aki nem ura az érzékeinek és érzelmeinek, hanem az érzékei és érzelmei uralják őt.

A Sátán az emberek megszállásával is utánozza Isten megtestesülését, és ezt ő az ördögein keresztül is teszi. Az ő szintén gonosz lelkei (a tisztátalan lelkek) viszik át a tulajdonságait az emberekbe, és a gonosz azokon keresztül is használhatja őket és testüket. A gonosz egy életedre törő vadász.

A szellemi léleknek nehézségi erő fölötti végleges győzelme a halálon való diadalvételének vehető, mely sem lehet meg a léleknek Isten és Krisztusa nélkül.

Az üdvösség úgy is definiálható, hogy Istenével, és Fiáéval, Jézus a Krisztuséval egyező ártatlanság (szelídség), alázat, valamint teljes bűnbánat, Isten minden szavának megtartása és megcselekvése.

Az Isten általi megszabadításunk váltsághalál révén való szabadulás, mely szabadítás végett beszélhetünk Krisztusról is, mint Szabadítónkról, és Megváltónkról is.

Az embernek teljes megtisztulása és újonnan születettsége az Isten által adott rothadás nélküli magból Isten beszéde által lesz meg, ami isteni beszédet hitelesen Isten után Krisztustól ismerhetünk.

A magát életnek is nevező Krisztus Jézus „élő Kő”, Aki emberektől megvetett, de az Igaz Isten előtt becsületes és drága „Kő”, fő szegletbe (a boltozat ékének is) való „Kő”(szikla”). Aki pedig ebben a „Kőben” avagy „Kősziklában” hisz, az soha meg nem szégyenül.

Az ellentétekre alapozott élet nem igazi élet. Az isteni szeretetre alapozott, és szintén teljességgel anyagtalan szellemi élet az igazi, azaz soha el nem múló élet.

A nem éber szellemi lélek nem nyitott, hanem fülét is bedugta csukott szemű, azaz vak, alvó lélek, a világba és világi dolgaiba van belemerülve, csak azokkal foglalatoskodik, nem törődik az Úr eljövetelével (de nem foglalkozik a bűnösségével, és az ítélettel sem), vagyis inkább alszik, inkább álomba merül, mintsem éberen várná Krisztus dicsőséges megjelenését.

A legtöbb hit és vallási szervezet még ma is inkább teszi halláskárosultakká a hallgatóságát, mintsem az embereket ahhoz segítenék hozzá, hogy maguk hallják meg azt, amit az Isten nekik mond, azaz hogy süketekből hallók, alvókból éberek legyenek.

A beszédeink is, de leginkább a cselekedeteink bizonyítják, hogy kit hiszünk, kit hordozunk magunkban, kinek és kiért élünk.

Amikor Isten elkezd téged vezetni, attól fogva a világ gyűlölni fog téged, mert kilógsz a sorából, azaz többé már nem a világ szelleme, nem a világnak jelenlegi fejedelme vezet téged.

Saját igazság = saját valóság = halál.

Adjon az Úr értelmet neked mindenekben.

Gyógyítson meg téged (is) az Úr Jézus Krisztus!